A pszichológus szerint a barátoknak tekintettel kell lenniük egymás érzelmeire. "Ha tudja, hogy a másiknak még fáj a szakítás, még nem heverte ki, akkor ezt figyelmen kívül hagyva tiszetsségtelen és önző húzás az iylesfajta viselkedés. Ugyanakkor, ha a másik nem szól hozzá többet, akkor az a barátság valószínűleg nem volt igazán erős. Mivel a fiú és a barátnő között Andrea esetében nem alakul ki viszony, egyszerű flört volt csupán cserbenhagyásról beszélhetünk a barátnő részéről, amit akár meg is lehetett volna beszélni"- fejti ki véleményét a pszichológus, majd az általánosabb viszonylatokról beszél. "Ha a szerelmesek között a szakítás csúnyán végződött, akkor ilyen esetben a sérelem, ami az eltaszított félben él, csak ront a helyzeten, és elmélyíti a barátok közötti szakadékot.
Nincsenek véletlenek
A pszichológus szerint megbocsáthatatlan, amikor élő kapcsolatból "szeretik ki" a partnert. "Ez ugyanis nem lehet véletlenszerű. Ez csak mindkét fél aktív részvételével történhet meg. A legrosszabb az, hogy ilyen esetben egyszerre két veszteség éri a magára maradt harmadikat: egyszerre veszíti el a barátját és a szerelmét Ennek következtében a megcsalt fél világnézete is pesszimista lesz: az emberekbe, a barátságba, a hűségbe vetett hite odalesz. Egy ilyen viszonynak majdnem olyan tabunak kéne lennie, mint rokonok között."- fűzi hozzá.
Ha a hamadik a "másik fél"
Van, hogy egy ilyen csábítást nem pusztán a testi vágyak, vagy az alkalmi flört izgalma motivál, hanem az az érzés, hogy a barátom párjában a másik felemet vélem megtalálni. Gábor, Dani és Emese háromszöge is így alakult ki.
A fiúk gyerekkoruk óta a legjobb barátok voltak. Kapcsolatukon mit sem változtatott, hogy Gábor összejött egy Emese nevű lánnyal, sőt, szinte még többet voltak együtt Danival és annak barátnőjével. Jól érezték magukat négyesben. Kívülről minden tökéletesnek tűnt, egészen addig, amíg Dani és Emese beszélgetései kezdtek igen bizalmasra fordulni, s csak úgy csüggtek egymás szavain. Nem volt tudatos, egyikük sem volt tisztában érzelmeivel, ezért természetesen tagadták, hogy bármi helytelent tettek volna. Igazából akkor ébredtek rá arra, hogy itt valóban többről van szó baráti figyelmességnél, amikor Gábor mindkettejüknél rákérdezett a feltűnő jelekre. A lány zokogva valotta be, hogy igen, ő is érzi, hogy vibrál a levegő kettejük között, Dani pedig, bár barátjának tagadta, hogy többet érzene egyszerű barátságnál Emese iránt, még aznap este levelet írt a lánynak, melyben elé tárta érzelmeit.
A szakítás elkerülhetetlen volt, és véget vetett az évtizedes barátságnak is. A "hűtlen szerelmesek" és az elhagyott kedves azonban továbbra sem tudtak kitérni egymás útjából. Összekötötte őket a közös baráti társaság. Az egyik bulin, ahol véletlenül egymásba szaladtak, Gábor odalépett hozzájuk, és azt mondta: "Csak akkor tudok megbocsátani, ha ebből házasság lesz." Ki gondolta volna, hogy ez a kitétel egyszer valóra válik? Az egykori barátok az első gyerek születése után próbálták rendezni régi kapcsolatukat, de ez csak két-három év kemény munkájával sikerült. A barátság sosem jött rendbe teljesen, de ma már legalább régi ismerősként, és nem ősi ellenségként tekinthetnek egymásra; bájosan elcsevegnek partikon, bulikban, közös barátaik születésnapján vagy esküvőjén, de ennél közelebb már nem kerülhetnek egymáshoz. Az egyik nem mer kezdeményezni, a másik valószínű nem is engedné.
Az idő gyógyít - de nem nyomtalanul
Bede Zsuzsa szerint: "Vannak faramuci helyzetek: olyan is előfordult már, hogy valaki egykori szerelmének sógornője lett. De ezek a viszonyok csakis akkor rendezhetőek, ha az elhagyott fél nem csak tudatosan, érzelmileg is lezárta a kapcsolatot. Akkor bele tud nyugodni abba, hogy nekik úgysem működött volna, főként ha az új viszonyból életre szóló kapcsolat lesz."
"Az idő segíthet abban, hogy a barátság - ha igazán fontos volt mindkét fél számára - megmeneküljön, rendeződjön. Évek is eltelhetnek, mire sértettség, a harag elmúlik, és az egykor jó barátok újra őszintén beszélni tudnak egymással. De egy biztos: ez a felújított, újra összehegesztett kapcsolat már nem lesz a régi. Az ember megbocsát, de bízni nem képes többé."