"Nekem tényleg nagyon sok szerelmem volt" - vallja be Virág. "Az egészben pedig az a szörnyű, hogy mindegyiknél azt hittem, hogy ez más lesz, mint a többi, ez már tényleg örökké tart. Úgyhogy, mindegyikükkel fejest ugrottam a kapcsolat közepébe, nem vesztegettem az időt, rögtön beengedtem őket az életembe, a lakásomba, az ágyamba, az első héten elkészítettem közös életünk következő két évtizedének programját."
Virág azt is elmeséli, hogy ez a "lila köd", vagyis ez a rajongóan szerelmes, lázas állapot hamar elmúlt nála.
"Biztos van valami ebben, a hetedik dologban, mert én általában a hetedik héten ébredtem rá, hogy tévedtem. Bár volt olyan is, hogy hét hónapig húztuk együtt, de akkorra már mind a ketten éreztük, hogy jobb lesz, ha szakítunk."
...és leszáll a lila köd
Virág esetét vizsgálva, Dr. Simon Lajos pszichiáter, egyetemi docens - a téma szakértője, aki számos kutatást végzett a szerelem természetét feltérképezendő - fontosnak tartja elmondani: "Vannak olyanok, akik folyamatosan szerelembe esnek. A probléma az, hogy ez magában hordozza azt is, hogy folyamatosan ki is ábrándulnak. Amikor az ember szerelemes lesz, akkor is van egy bizonyos mérlegelés, és elemzés a másik személyével kapcsolatosan. Aki ezt a folyamatot rendszeresen kihagyja, vagy torzítva végzi, az esik szerelembe minden harmadik hónapban. Az is lehet, hogy olyan érzést tart ő szerelemnek, ami nem is az. De az ilyen viselkedés nem nevezethető normálisnak."
De ezzel együtt nem Virág az egyetlen, aki szerint a szerelemben létezik egyfajta felfokozott állapot, amikor észre sem vesszük a másik hibát, vagy azokat az intő jeleket, amelyekből kiderül, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.
A pszichiáter szerint ez a szerelem első fázisa. "Amikor megismeri egymást két ember, a különböző jelzések alapján, amelyek lehetnek illatok, vizuális ingerek, gondolatok, vagy megnyilvánulások, vonzódni kezdhetnek egymáshoz. Ilyenkor mind fontosabbá válik az egyik személy a másik számára. Ezzel elindul egy olyan idealizálási folyamat, aminek során a szerelemben megszűnik az objektivitás, a tárgyilagosság, és a teljes pozitív irányú elfogultság jelenik meg a másik személlyel szemben. Ha ez kölcsönös, akkor nagy a boldogság, mert valóban a tökéleteshez közelít, ha két ember egymásról csak pozitívumokat tud feltételezni, csak pozitívumokat lát bele. Ez a kölcsönös rajongás a boldogság talaja."
A lila köd aztán hamar felszáll, és tulajdonképpen ekkor derül ki, hogy mit is ér a bimbózó kapcsolat.
Kiábrándulás - pozitív vagy negatív?
"Egy idő után elindul egy bizonyos objektíválódási folyamat, amikor a másikkal kapcsolatos információkat nem torzítva, hanem a valóságban értékelik mindketten. Ezt egy csúnya szóval úgy is mondhatjuk, hogy elindul a kiábrándulási folyamat." - magyarázza a szakember.
A kiábrándulás természetesen nem teljes. Az, hogy mennyire "értékelődik le" a másik, az mindig attól függ, hogy milyen erős a pozitív érzés, és milyen értékek vannak a két emberben valójában.
"Ha szerencsés a pár, amikor ez a folyamat megáll, a negatív felébredés nem olyan erős, hogy legyőzné a pozitív értékeket. Ha a "kiábrándulás" ellenére megmarad az egymáshoz való érzelmi kötődés, a közös tapasztalatok, nem vesznek el a pozitív emlékek, a közös jövőkép, akkor természetesen megmarad ez a kapcsolat, hosszú távon, tartósan. Ebből indul azután a családalapítás, házasság, gyerekvállalás."
Hogy ez a folyamat meddig tart, sok mindentől függ, de a szakember szerint kétségtelen, hogy egy-két év után már másképp látják egymást a párok. "Ilyenkor már objektívebben, differenciáltabban értékelik egymást, mint amikor a szerelmi fázis létezett. A teljesen, elsöprő, mindent átíró, és mindent átszínező szerelem, két-három évig szokott tartani."
Természetesen előállhat olyan szerencsétlen helyzet is, amikor nem egymáshoz illő személyek találkoztak.
"Ilyenkor a kiábrándulási folyamat jóval erőteljesebb, és mélyebbre hatol, mint az az érzelmi tartalék, amit a pozitív fázis során a kapcsolat összegyűjtött, s ennek rendszerint szakítás a vége, illetve a teljes kiábrándultság."
Az egyik úton tehát a kölcsönös szeretet, tisztelet és megbecsülés irányába halad a valóságba való visszazökkenés, a másik úton pedig a szétszakadáshoz, a teljes kiábrándultsághoz."