Ritchie 1968. szeptember 10-én született Hatfield, Hertfordshire-ben. Londonban nőtt fel, és talán mert súlyos diszlexiával küszködött, 15 évesen elege lett az iskolából, és otthagyta. Bevallottan moziőrült, gyerekként a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című film indította el benne a vágyat, hogy filmeket rendezzen.
Guy, a reklámgyáros
Nem szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor klipeket és reklámokat rendezett. Annak ellenére, hogy nagy lépésekkel haladt előre, miután kifutófiúként kezdte a szakmában, mindössze egy évig volt képes "kurválkodni", és azóta sem javult a véleménye ezekről az iparágakról. Hamar kiderült számára, hogy itt minden a pénzről szól, és hiába vannak zseniális ötletei, egyáltalán nem a kreativitás a fontos, hanem a profit. Szerinte semmi másra nem volt jó a dolog, mint hogy pénzt keressen a saját terveihez. Amikor megfelelő mennyiségű pénz gyűlt össze ahhoz, hogy leforgassa a The Hard Case című rövidfilmet, amit sokan A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső elődjének tekintenek, gyorsan lelépett.
Fiatal, tehetséges, kreatív, és nem hasonlít Tarantinóra
Az azóta kult státusba lépett első filmjének elképesztő kritikái és közönségsikere őt magát is meglepetésként érte, és azért maradt meg a jól bevált műfajnál, mert úgy érzi, hogy a gengszterfilmben vannak még kiaknázatlan lehetőségek. A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső után a Blöff című filmmel ért el órási sikereket, amivel ugyancsak a brit gengsztervilágot mutatta be szarkasztikus és tragikomikus hangnemben. Nem szereti, ha arra kérik, hogy mesélje el filmje sztoriját, mert úgy gondolja, hogy a hangsúly sokkal inkább a karaktereken, a helyzeteken és a poénokon van. A legfontosabb egy tökéletes szkript, aminek a megírása sokkal keményebb munka, mint maga a forgatás.
A brit filmről igen lesújtó a véleménye. Nem érti, hogy miért a "mosogatólészagú történetek" uralják az angol mozit, miközben elismeri a brit filmesek tehetségét. Az amerikai közönséget sokkal nyitottabbnak és egészségesebbnek tartja, akik vevők az ő humorára. Ki nem állhatja, ha úton-útfélen Tarantinóhoz hasonlítják, mert úgy gondolja, hogy más a stílusuk, ha vannak is párhuzamok a Ponyvaregény alkotójával. Nem érez csábítást, hogy a hollywoodi filmipar részese legyen, és egyelőre semmi sem fontosabb számára, mint hogy a kreatív energiáit száz százalékig kiélje, az viszont teljesen mindegy neki, hogy ezt brit vagy amerikai pénzből teheti.
Guy Ritchie legutóbbi filmjét - Swept Away - felesége, Madonna főszereplésével forgatta. A film nem nyerte el a közönség tetszését. A bukás a legtöbb kritikus szerint Madonna tehetségtelen színésznői játékának következménye, bár többek szerint Guy nem adta bele szívét-lelkét a filmbe már a forgatásokon sem.
Álompár születik
Élete másik nagyszerű döntése az volt, amikor elhatározta, feleségül veszi szerelmét, Rocco nevű kisfia anyját, Madonnát. 2000. december 22-én házasodtak össze a skóciai Skibo-kastélyban, hatalmas biztonsági intézkedések közepette. Az egyéves évfordulót szintén a Skibo-kastélyban ünnepelték meg. Az esküvő óta eltelt két év alatt valóban nem jelent meg olyan sajtóanyag, amelyben részleteket közöltek volna az esküvőről, a meghívottakról.
Egy rádióinterjúban Madonna elmondta, görcsösen vigyázott arra, hogy a meghívottaknál ne legyen kamera vagy fényképezőgép, így hát senki nem látta őt menyasszonyi ruhában. A találgatások szerint George Clooney, Brad Pitt, Robin Williams, Rupert Everett, Donatella Versace és Jean-Paul Gaultier is jelen volt az esküvőn, Sir Elton John pedig előadott egy dalt az ifjú pár tiszteletére az esküvői ceremónián.