Frida Kahlo élete

1935. július 23-án a híres mexikói festőnő, Frida Kahlo egy New York-i szállodából írt levelet férjének. A hitves, Diego Rivera, jeges tónusú, kemény és realista sorokat vehetett kézhez. Viharos házasságuk során nem ez volt a legelső alkalom, ám talán a legkeserűbb: Frida felfedezte, hogy húga, Christina és Diego szeretők. Úgy tűnt, az affért ezúttal válás követi, Frida mégis - immár sokadszorra - megbocsátott. Szerette férjét, ezt a csúf, végtelenül tehetséges embert. És az is szerette őt.

Külsőre Frida és Diego igencsak furcsa páros voltak: az apró, mediterrán szépségű nő mellett szinte meghökkentően hatott a kimondottan csúnya Rivera. Már megjelenésük is feltűnést keltett, magánéletük pedig valóságos színház volt. Drámai színpad, hatalmas szenvedélyekkel és viharokkal, melyet a korabeli bohém művészvilág - és a sajtón keresztül mindenki - lenyűgözve csodált.

Frida mély vonzalma Diego iránt egészen fiatalon, 15 évesen kezdődött. A kommunista érzelmű, világhírű festőművész ekkor 36 éves volt.

Frida csak figyelte és bámulta őt, majd titokban ezeket a sorokat vetette papírra: - Gyereket akarok Diego Riverától. És ezt egy napon neki is meg fogom mondani.
A férfi ezután egy időre elsodródott Frida környezetéből, s legközelebb 6 évvel később találkoztak. Kahlo ekkor már 21 éves, fiatal nő volt, maga is festőművész. Rivera tehetségesnek találta őt, foglalkozott vele, bátorította. Közben egyre jobban vonzódott hozzá, elbűvölte ragyogó intelligenciája, lázadó, vad természete és ellenállhatatlan, gyakran ironikus humora. Párbeszédeik mások számára időnként furcsának hatottak, ők maguk azonban minden szót élveztek. - Micsoda kutyapofád van - udvarolt Rivera, miközben Frida portréját festette. - Neked meg békapofád - replikázott Frida, és mindketten kiválóan érezték magukat.
1929-ben összeházasodtak, a frigy Fridának az első volt, Diegónak a harmadik. A festőnő álma, hogy gyermekkel ajándékozza meg szerelmét, sosem válhatott valóra - 18 évesen egy buszbaleset következtében meddővé vált. Mindazonáltal jó feleség volt, támogatta Rivera művészetét, óvta az egészségét, és követte mindenhová. Házasságuk azonban, akárcsak szerelmük, nem volt mindennaposnak nevezhető.

Otthonuk két különálló ház volt, egy híddal összekötve. Rivera szeretett egyedül lenni, gyakran terhére volt a társaság. Közben halálosan féltékeny volt - minden oka megvolt rá. Frida szeretőket tartott, nőket és férfiakat egyaránt..

10 évvel később elváltak. A különélést mindössze egy esztendeig bírták. - Ismét feleségül veszem őt, mert tényleg szüksége van rám - mondta Rivera egy barátjának. De ez csak az igazság fele volt, hiszen neki is éppannyira szüksége volt az asszonyra. Továbbra is furcsa körülmények között, hisz megállapodtak, hogy Frida maga tartja el magát a festészetéből, és többé nem szeretkeznek.

Támogatták, vigyázták egymást, örömüket lelték egymás művészetében. Rivera így írt Frida naplójának első oldalára: - Semmi sem hasonlítható a kezedhez és a szemed aranybarnaságához. Az ujjaimmal a véredet érintem.
Az 1940-es évek végére a házaspár a mexikói művészet olümposzi figuráivá vált. Diego azonban egyre többet betegeskedett, végül szinte magatehetetlenné vált. Frida megszállottan ápolta őt. Sem szerelme, sem barátsága nem múlt el a férfi iránt soha.
Röviddel a halála előtt így szólt egyik barátjához: - Már csak három dolgot akarok. Diegóval élni, folytatni a festészetet és a Kommunista Párthoz tartozni.
Vágyai rövid életűnek bizonyultak. Két héttel később, 1954. július 13-án, tüdőgyulladásban elhunyt.