Pink, a rózsaszín pop-párduc

Pink a díjátadó ünnepségekre is elviszi a kutyáját

Már gyermekként is végletes és lázadó

Pink, becsületes nevén Alecia Moore 1979. szeptember 8-án született James és Judy Moore gyerekeként. Philadelphiai gyermekévei alatt apja gitáron játszotta neki a Bob Dylan és Don McLean dalokat, amik végérvényesen beivódtak a kislány memóriájába: visszaemlékezései szerint gyerekként fel-alá rohangált a lakásban az apjától hallott dalokat énekelve, és amelyek fantáziaképek sorozatát vetítették elé.

A philadelphiai klubélet jelentette számára az önkifejezés színterét. Már 13 évesen együtt táncolt egy akkori neves klubtáncossal, bizonyos Skratch-csel.

Tinédzserként megszállottan kereste magát, egyik műfajtól a másikig ugrált, egyik végletből a másikba esett: volt gördeszkás vagány, rave-rajongó, hip-hop- és rapőrült. Ez talán megmagyarázza lázadó természetét és hatalmas önbizalmát, amely zenéjében is tükröződik. Nagy hatással volt rá a 4 Non Blondes zenéje és énekesnője, Linda Perry, Janis Joplin, Mary J.Blige, Whitney Houston, Madonna és Eminem is.

A zene munkává válik

Az MTV tévécsatorna díjátadó ünnepségén Pink átveszi a legjobb női videó díjat a Get The Party Started című klippjéért

14 éves volt, amikor megírta első dalát, és az ezzel járó izgalmat soha nem felejtette el, bár ekkor még egy darabig pihentetnie kellett a lelkéből kikéredzkedő dallamokat. A philadelphiai Club Fever nevű klubban minden péntek este kapott 5 percet a bemutatkozásra. Még az is előfordult, hogy ilyenkor kifütyülték, de Pink számára ez csak olaj volt a tűzre. Szerencséje is volt: egy zenei ügynök a Club Feverbe látogatott egy énekesnő keresésének szándékával, mert a Basic Instinct nevű lánycsapatnak kiegészítő tagra volt éppen szüksége. Az együttes ugyan hamar felbomlott, Pink mégis egy nagy ajándékot kapott tőle: az ismertséget. Ezután jött egy újabb csődre ítélt együttes, a Choice, amely arra volt jó, hogy szintén rövid élete alatt a LaFace Records lemezkiadó szerződtesse. A Choice együttes ideje alatt fedezték fel dalszerzői tehetségét, így a gyermekkori hobbi munkája része lett. A csapat Just To Be Loving You című számát már részben ő szerezte. A Choice hamarosan felbomlott, Pink azonban maradt a LaFace kötelékében, amely olyan zenészekkel áll szerződésben, mint Tony Braxton vagy a TLC.

Végre itt egy kemény csaj

Vad, fékezhetetlen és harsány - igazi vagány csaj

Pink szerint a Just To Be Loving You megírása jelentette karrierje kezdetét. A LaFace szerint viszont erőteljes szopránja volt az, ami miatt mindenképpen meg szerették volna tartani - Pink dalaiban a hangskála összes hangja megtalálható. 2000 tavaszán debütált a Can't Take Me Home című albumával, amely a toplisták élén landolt 2000 első felében. Kritikusi visszhangjai és anyagi sikerei önmagukért beszélnek. There U Go című első kislemeze nagy sikerrel szerepelt az amerikai toplistákon.

Pink hol gördeszkán, hol pedig motorbiciklin száguldozik a videóklipjeiben, miközben meglehetősen marcona képet vág. A zenei reklámipar szakértői szerint ő a "kemény csaj" megtestesítője, akire a közönségnek már nagyon nagy szüksége volt, mert megcsömörlött a Mariah Carey és Britney Spears-féle szirupos dallamoktól.