A naptárlányok kötelező bájai sokat változtak az elmúlt évtizedekben. A negyvenes-hatvanas évek között az arcok ártatlansággal vegyes, csintalan, olykor hamiskásan provokatív természetet tükröztek. Néhány képen a lányok testükön kívül önfeledt örömöt, vidámságot mutattak a kamerának. A negyvenes évek egyik legnagyobb sztárja, Bettie Page minden naptárakban megjelent fotóján fülig érő, tökéletes mosollyal látható, akárcsak néhány évvel később a pályafutása hajnalán lévő Norma Jean Baker, akit Marilyn Monroe néven ismert meg a nagyvilág. A hatvanas évektől kezdve az arckifejezés megváltozott, és a negédes mosolyt felváltotta az öntudatos, provokatív tekintet.
Bettie Page kacér naptárképen | Olivia de Berardinis nyomatán |
Az ideális méretek is eltérőek voltak a század első felében. A divatos lányok megnyúltak, vékonyabbak lettek. Egy, az elmúlt nyolcvan év Miss Amerika szépségverseny győzteseit, valamint 1955-től a Playboy üdvöskéit összehasonlító tanulmány rámutat, hogy a derék- és csípőméret arányai azonban nem sokat változtak, és továbbra is a gitár alakú hölgyek vonzzák legjobban a naptárakat bújó férfiakat.
A hatvanas évek előtt a rajzolt vagy festett női aktok uralták a naptárpiacot. A fényképen szereplő lányok a férfiak szerint nem tudták produkálni az a csábítóan érzéki pillantást, mint fiktív társnőik. Kivéve persze Bettie Page, akinek fekete-fehér és színezett fotóiból több kelt el, mint Marilyn Monroe-éból és Cindy Crawfordéból együttvéve. Képei soha nem voltak pornográfok, habár ruhát csak elvétve viselt a fotókon. Sikertörténete az egyik pillanatról a másikra ért véget, amikor a kormány obszcenitásra hivatkozva vizsgálatot indított a modell ellen. A Bettie Page-kultusz nem folytatódott, de több művész, fotós, festő, grafikus, mint például Robert Blue, Olivia de Berardinis, Jim Silke, Henry Lamour választotta továbbra is témául, így öregbítették hírnevét. Dave Stevens képregényt készített Bettie Page-ről, Quentin Taratino pedig róla mintázta Pulp Fiction című filmjének női főszerepét.