A konyha mediterrán jellegű lett, a fürdőszoba inkább romantikus, a tetőtéri hálószoba bútora pedig kimondottan modern.
A kisbútorok és a dísztárgyak azonban egytől egyig egzotikus tájakról származnak: a Távol-Keletről vagy éppen Afrikából. Mivel a lakberendező is szeret utazni, ő a helyszínen válogatta össze a személyre szabott berendezés kellékeit. Nem bazárokban vásárolt olcsó, turistáknak készített tucatárut, inkább a már ismerős kereskedőket kereste fel egyedi, kézműves darabok után kutatva. Jó ízlését mutatja, hogy a megbízójának válogatott tárgyak egytől egyig megtalálták helyüket a parasztház valamelyik szegletében.
A hangulatot a különböző apró vagy szűrt, szórt fényt adó helyi világítótestek, mécsesek és gyertyák teszik teljessé, fényüket az ügyesen elhelyezett tükrök sokszorozzák meg.
Az utcai helyiség csak a közelmúltban nyerte el mai képét. Sokáig keresték a funkcióját, kissé fölöslegesnek is tűnt, hiszen az élet nagyrészt a kertre néző, hátsó házrészen zajlik. A korábban valószínűleg tisztaszobának használt szobában szokott a házigazda a szaxofonján gyakorolni, talán ez adta a heverészős-relaxálós berendezés ötletét. A házi használatban chilloutnak nevezett szoba azóta az arab világot idézi vastag szőnyegeivel, színes párnáival, a földön üléshez-heveréshez méretezett asztalkájával, színes lámpácskáival. Még a vízipipa és a stílszerű, míves teáskészet sem csak dísz.
Első látásra talán kicsit bizarr a világ különböző kultúráiból egymás mellé csoportosított tárgyak együttese. Hiszen hogyan is mutathat az európai vitrin és a kínai CD-szekrény között a többszörös életnagyságú, indonéz szakrális maszk; a modern kandalló mellett a pakisztáni paraván vagy a berber kerámia kaspók a dél-afrikai strucctojás lámpa társaságában - mindez ráadásul egy tornácos parasztházban?
A válasz: ha biztos stílusérzékkel, művészettörténeti felkészültséggel válogatják össze, a hatás megnyugtatóan otthonos, mégis megunhatatlanul izgalmas lesz.
Szöveg: Lenkei Csilla
Fotó: Gyugyi Péter
Forrás: Széplak