Nem bír csendben maradni

Várjuk leveledet a gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Sződy Judit pszichológus segíti munkánkat. A hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk össze egy újabb csokorra valót.

Kisfiam nemrég múlt öt hónapos, eddig csak anyatejet kapott. Két hete náthás volt kicsit, ekkor természetesnek vettem a nyugtalanságát. A nátha azóta alábbhagyott, de sajnos egyre nyugtalanabb.

Igény szerint szoptatom, most már szinte másfél-két óránként. Nem is merem már lefejni a meghagyott tejet, mert hátha akkor kér ismét enni, amikor kiürítettem a melleket. Egy-egy lefejés alkalmával nem sikerült még 70-80 ml-nél többet kipumpálni, bár ez általában mindig röviddel a szoptatás után történt.

Éjszaka mellettem alszik, akkor is nagyon gyakran szopizik, bár nem is tudom megmondani, milyen időközönként, mert arra is bágyadt vagyok, hogy az órát nézzem olyankor. Az utóbbi éjszakákon azonban gyakran felsírt, és bizony a mell sem tudta megvigasztalni. Napközben is sokat sír, pedig azelőtt nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott és mosolygós baba volt.

Édesanyám és anyósom szerint is kevés neki a tej, vagy unja már. Azt mondják, hogy adjak neki szilárd ételt. Nem akarok az elveimhez a gyerek rovására ragaszkodni, megpróbáltam pár napja az almát, majd következő nap a banánt, mindkettőtől reszketett. (Ennél meredekebbnek tűnt számomra az a tanács, hogy kapjon paradicsomot vagy húslevest...)

Anyósom a minap mézeskalácsot adott neki szétmorzsolva. Nem tudom eldönteni, ízlett-e a gyereknek, vagy már annyira bágyadt volt az esti fördetés előtt, hogy játéknak vette a dolgot.

Egyébként 3600 grammal született, most 7600 gr, ám az elmúlt hónapban kb. 300 grammot hízott csak, ami nem túl sok. Ugyanakkor nagyon eleven gyerek, nagyon sokat mocorog, forgolódik, nagyon erősen rúgkapál a kezével-lábával, de még nem kúszik.

Úgy sejtem, a doktor nénink nem igazán szoptatáspárti, ezért vele nem is konzultáltam ebben a témában.

Mit tennél a helyemben?

Nagyon jólesett, hogy azt kérdezted: mit tennék a helyedben, mert erre igazán hitelesen tudok válaszolni. De még néhány információ kellene: azon kívül, hogy a babád nyűgösebb, tapasztalsz-e valami különlegességet. Példál azt, hogy kevesebbet kakil, vagy pisil, mint eddig. Mert igazán ez a mérvadó információ arról, hogy mennyit eszik. De, ahogy elnézem, nem nagyon kell attól tartanod, hogy kevés a tej, hiszen, ha tudsz néha fejni, mégpedig ilyen sokat (a legtöbb nő tízet, húszat tud csak kifejni, ha egyáltalán...)

Az is lehet, hogy egyszerűen az átélt betegség után most étvágytalan a kicsi, nem csak a légútjait viselte meg a nátha, hanem a gyomrába lefolyt orrváladék eljuttatta a bacikat az emésztőrendszerébe is. Ez éppen elég ahhoz, hogy ne érezze teljesen jól magát, és a szoptatás éppen elég jó módszer ahhoz, hogy meggyógyítsd. Nagyon jól csinálod, hogy sokszor szoptatod, mert ez segít a tejtermelés fokozásában, de meg is nyugtatja a babát.

Hogy mit tennék? Nem adnék neki sok kiegészítést, talán egyáltalán nem adnék még neki semmit, de a saját megnyugtatásomra néha megkínálnám. Semmiképpen nem mézeskaláccsal, hanem egy kis péppé nyomott főtt krumplit tennék az ujjam hegyére, és kíváncsian figyelném, hogy szívesen nyalogatja-e le. Ugyanezt lehet sütőtökkel, almával, rizspéppel, de nem olyasmivel, aminek sokféle összetevője van (mézeskalács. liszt, tojás, cukor, sütőpor, fűszerek, zsiradék: vajon honnan tudnád megállapítani, hogy melyikre érzékeny, ha mondjuk kicsapná a bőrét vagy hasmenést kapna?)