Hétéves, és már a szex érdekli

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre dadogás-ügyben.
Kisfiam 22 hónapos. Beszédfejlődésével semmi gond nem volt 2 héttel ezelőttig. Talán többet beszél, mint az ennyi idős gyerekek nagy része, rengeteget mondókázunk, énekelünk. Rímeket farag, mondatokat alkot.
Két hete viszont azt vettük észre, hogy megakad a szó elején, és megismétli. Három nappal később már csaknem minden szónál megesett vele. Volt, hogy feladta, mert tizedszerre sem sikerült kimondania valamit. Szombaton reggel már az egész kis teste kicsavarodott, amikor beleragadt a szó elejébe. A helyzet azóta annyit változott, hogy nem görcsös. Mintha megszokta volna a helyzetet. Magánhangzóknál nem is ismétel, hanem énekelve húzza, amíg nem folytatja. Estefelé igazán nehéz neki, amikor fáradt. Suttogva semmi ilyen nem tapasztalható. Rendszeresen elismétli magában, amit mondunk neki, vagy játék közben duruzsol, de nem akad el.
Olvastunk a kétévesek dadogásáról, ami elmúlik. Viszont olvastunk arról is, hogy szorongás okozhatja. Azóta mi szorongunk, hogy mivel okoztunk neki vajon szorongást. Ezt a tevékenységünket Marci elaltatása utánra halasztjuk :)
Engem az aggaszt, hogy olvastam a La Leche honlapján, hogy a dadogás előfordulhat olyan gyerekeknél, akiktől hamarabb veszik el a cicit, mint ahogy nekik jó lenne. Marci még megkapja. Este elalváshoz, éjjel, amikor ébred, reggel, amikor eszébe jut. De volt egy esténk, amikor én már kimerültem a másfél óra hosszú cicizéstől, és a melleim is. Elég határozottan jelentettem ki, hogy nincs több. Persze nagyon elkeseredett, de végül volt több, mert sosem vagyok annyira határozott. Okozhatott ez neki rossz élményt?

A kérdésem az, hogyha ez a szorongása oka, akkor hogyan oldhatnám fel benne? Feloldható egyáltalán?

A fiad a tipikus "élettani" dadogást produkálja, ami szinte biztos, hogy el fog múlni. Főleg akkor, ha nem szorong mindenki körülötte, és nem próbálják erőnek erejével "meggyógyítani", javítgatni a beszédét, "megbeszélni" vele a dadogást.
Nem jellemző, hogy ezt a problémát az ő szorongása okozná. Inkább valamiféle genetikai örökség következménye ez az állapotot. A fiad esze talán sokkal előbbre jár, mint a nyelve, és ezt a problémát nem tudja orvosolni - belegabalyodik a szavakba. Lehet, hogy balkezes lesz, és az agyi lateralizáció (a féltekék közötti versengés bizonyos funkciókért) most van folyamatban. Nagyon bonyolult ám ez az egész odabenn, főleg ebben a korban (és nagyon izgalmas is...). Legyetek hozzá türelmesek, sokat mondókázzatok, énekeljetek, hadd legyen sikerélménye.

A dadogástól függetlenül azért jó lenne, ha következetes tudnál lenni vele, mert az bizony okozhat szorongást, ha nincsenek a gyereknek kapaszkodói, és kiszámíthatatlan, hogy hogy fogsz vele viselkedni, mit követelsz meg és mit nem. Nem azt mondom, hogy ne legyél rugalmas, ha a szükség úgy hozza, de jobb, ha mielőtt valamiről döntesz, végiggondolod, hogy bírod-e majd.