Tanácsát szeretném kérni. Sajnos a minap elveszett a papagájunk. Másfél hónapja volt nálunk, éppen hozzánk szokott, kezünkre, vállunkra szállt.
A gondom az, hogy a 12 éves lányom teljesen belebetegedett a hiányába. Ő szerette a legjobban. Napok óta sír.
Az 5 éves látszólag fel sem veszi. Mi ilyenkor a legjobb megoldás? Minél hamarabb vegyünk másikat, vagy inkább hagyjuk, hogy jól "meggyászolhassa" ezt a madarat?
Mit mondjak nekik, hogy jobb így a papagájnak, mert szabadon repülhet, és nélkülünk is tud élni vagy hogy rossz neki is, mert biztos hiányzunk neki, nem talál ennivalót, fázik stb.
Szeretném, ha lelki sérülés nélkül megúsznák! Előre is köszönöm válaszát!
Nem hiszem, hogy azt kellene mondani, hogy jobb így a madárnak, hiszen nem jobb, legalábbis a hideget biztosan nem értékeli, és a macskákat sem. Ráadásul a gyerekek azt gondolhatnák, hogy a következő papagájnak is az lenne jobb, ha a szabadban élne, és egyáltalán: minden kisállatnak. Az állatoknak a saját élőhelyükön jó, vagy legalábbis nagyon hasonló helyen. A legjobb azt mondani, hogy lehet, hogy megtalálta, befogadta valaki, de legalábbis, amíg nincs rossz idő, biztosan nem érzi magát nagyon rosszul.
A következő madár vásárlását inkább a lányával vitassa meg: ő szeretné-e, hogy legyen, vagy csak később. Egy tizenkét éves lány már tud ilyen helyzetben dönteni.