Egzotikus varázslat itthon

Az erődszerűen zárt külső kőfalazatok mögött feltáruló oszlopsorok ívei mestereik boltozatépítő tudásáról tanúskodnak, a szentélykupolák nemegyszer különböző hajlásszögben tört felületekből bravúrosan épültek össze.
A mértani szövetű feliratos díszítés kőből faragott, vagy fajansz csempék hímes terülő-mintáin vonul végig. A kőcsipkék a textileken, imaszőnyegeken folytatódnak. A felirat és díszítőmotívum egy. Az áttört dekoratív rácsozat átengedve a fényt még árnyékával is rajzol, a padlón folytatódik az egyébként is mindent elborító és mégis egységes díszítményfolyam.
Budapesten vagyunk tehát, még pontosabban Budán egy régi villában, melynek kertje az enyészet minden szépségét magán viseli. A nagy tömör faajtón túl valami titokzatos félhomály dereng. Ugyanaz a félhomály, ami a keleti mecsetekben, s csak lassan engedi eszmélni az embert.

Hajdú Tamás több évet élt hazánktól távol és mikor végre beköltözött e házba, egy igazi otthon építésébe kezdett. Szerinte az emberek nagy része vagy hazamegy egy bármilyen lakásba, egy teljesen indifferens közegbe, vagy hazamegy a saját otthonába. Ez utóbbihoz sorolja magát, olyan közeg megteremtői közé, ahol minden tárgynak jelentősége van. Amint kiteszi az ember a lábát, alkalmazkodnia kell, de ahová visszatér és ahonnan reggel elindul, az a négy fal, ahol él. Az igazi otthon - Hajdú Tamás saját lakásával példázza - saját világának tükre, itt az jelenik meg, amit ő szeretne látni. Régi keleti bútorok között üldögélünk, melyeket gyűjt. Néha a sírból hozza vissza őket, saját pénzén restauráltatja, végül megteremti számára a létezéséhez legméltóbb közeget. Tamás talán abban különbözik egy antikbútor-gyűjtőtől, hogy mindent gyűjt ami az enteriőr része lehet (csempét, kerámiát, textilt, kiegészítőket), másrészt elképzeli és megteremti az illető tárgy környezetét. - Nagyon sok tárgy van ami mellett az emberek elmennek, én megbecsülöm a tárgyakat, mert megfelelő közegbe helyezem őket.

A költözés után nem sokkal mindent elbontottak. Így jött létre az a központi tér is, amelyből a funkciója szerint nappali - amúgy szentély - és a konyha-ebédlő nyílik. A többi helyiség különféle lejáratokon közelíthető meg, ettől egyfajta barlangszer-hatása van a házbelsőnek. A központi tér - akár egy bazilikánál - koncentrikusságát a földön elterülő mozaik is jelzi. És mindenfelé kapuk. A téglából fölrakott csavart oszlopok kaput formáznak, kapukon át juthatunk más helyiségekbe. A kapu szimbolikus jelentéstartalmain túl mintha ürügy lenne ahhoz is, hogy mindegyiket más-más dekorációval lássák el. Ebben a miliőben ugyanis bámulatba ejtő a minőség és mívesség, amivel a freskók, egyedi téralakító elemek, nyílászárók és minden egyebek készültek.

A tulajdonos dolgozott a saját házán, két szakember barátja segítségével. Nem titok: ők hárman egy céget képeznek, mely hasonló terek berendezésére létesült. A belsőépítészeti tevékenység mellett díszítő festést, mozaikrakást, egyedi tárgyak tervezését és beszerzését is megvalósítják. Abban különböznek más ilyen tevékenységű társulásoktól, hogy kifejezetten Marokkó, India és Indonézia áll érdeklődésük középpontjában. Ezeket a kultúrköröket, hangulatokat festik meg, s helyezik el benne az oda illő tárgyakat. Nem pusztán berendeznek. Tárgyakat és miliőt alkotnak, s ezekbe lehelnek lelket. Egészen különleges egyedi technológiát is alkalmaznak, amikor az adott enteriőr megkívánja.