Nem tudhatjuk előre, meddig fog tartani a szülés

Vágólapra másolva!

Manapság már a kivételek közé tartozik az olyan két napig tartó, minden erőt felemésztő, de amúgy szövődménymentes szülés, mint Kittié Tolsztoj Anna Kareninájában. Régen főként az angolkórral járó medencecsont-torzulások tették lehetetlenné a magzat megszületését. Ilyesmi ma már szerencsére nem fordul elő Magyarországon.

A fájások

Megfigyelésekre hagyatkozva például elmondhatjuk, hogy az első szülés időtartama jó fájások mellett általában nyolc óra, a másodiké hat, a többedszer szülőknél már csak négy-öt óra. De mi minősül jó fájásnak? Honnan kezdve számítjuk ezt a hat-nyolc órát? Októberi számunkban a szülés megindulásának jeleiről olvashattak. A leírtakból kiderült, hogy nagyon is eltérően értelmezhetjük a különféle jeleket, ezért a szülések hosszára vonatkozó becslésekhez tegyük hozzá azt is, hogy a szülés kezdetét a rendszeres és a méhszáj tágulásával járó fájások megindulásától számítjuk - vagyis ilyenkor "jók" a fájások. Az először szülő kismama méhszája általában kétóránként tágul egyujjnyit, a többedszer szülőé pedig óránként. A szülés haladását azonban testi adottságok is befolyásolják, például a méhszáj hossza, a magzat fejének helyzete - nem is beszélve a lelki tényezőkről. Előfordul, hogy az első szülés a szokásosnál gyorsabban zajlik le, a második viszont elhúzódik - talán éppen egy akkor kibontakozóban levő magánéleti válság miatt. Az sem szabály, hogy a harmadik-negyedik szülés egyre könnyebb és rövidebb, bár általában valóban így szokott történni.

Ha a burok a rendszeres fájástevékenység megindulása előtt reped meg - ezt idő előtti burokrepedésnek nevezzük -, gyakran tapasztalhatjuk, hogy hosszú órák telnek el az első méhösszehúzódásokig. Annál jobb, minél kevesebb testbe hatoló vizsgálatra kerül sor ilyenkor, hiszen a burokrepedéstől kezdve a kórokozók számára is nyitva áll az út.

Elhúzódó szülés

Orvosi szempontból akkor beszélünk elhúzódó szülésről, ha a rendszeres, erőteljes fájástevékenység beindulásától számított tizenkét óra múlva sem tűnt el a méhszáj. A méhszáj eltűnését persze nem szó szerint kell érteni: képzeljük el, hogy a magzat fejének - vagy éppen popsijának - egy garbó nyakán kellene átférnie. Egyszer csak eljutunk odáig, hogy már nem is látszik a garbónyak széle, a fej tökéletesen kitölti a nyílást, majd ki is csusszan belőle.

A tágulási szak a legnehezebb

A szülés leghosszabb, legfárasztóbb időszaka az a néhány óra, amíg teljesen kitágul a méhszáj. A méhösszehúzódások egyre hevesebbek, egyre hosszabb ideig tartanak, s ahogy csigalassúsággal múlnak az órák, a kismama is egyre fáradtabb. Ha sem a magzatnál, sem édesanyjánál nem lépnek fel sürgős beavatkozást igénylő szövődmények, nincs különösebb jelentősége annak, hogy hány óra telik el a születésig. Nem versenyről van szó, nem cél a sebességi rekord. Rengeteget segít ilyenkor, ha a vajúdó kismamának senkihez és semmihez sem kell alkalmazkodnia. Így nem az emészti fel erejét, hogy megfeleljen az orvos, a személyzet vagy a hely elvárásainak, uralkodjon magán, s összeszorított fogakkal próbáljon fegyelmezetten viselkedni. Az összeszorított fogak egyébként sem kedveznek a szülés haladásának. Aki összerándult, görcsös izomzattal a fájások ellen dolgozik, saját dolgát nehezíti meg. Jobb, ha átengedi magát a testében zajló folyamatoknak, s azt teszi, ami ebben a helyzetben leginkább segítségére van. Jóleshet a szabad, gátlástalan ordítás s a csendes visszavonultság is. Nem vagyunk egyformák!

Holtpont

A kitolási szak során általában a méhszáj eltűnését megelőző órában érkezünk el holtponthoz. Az összehúzódások ekkor a leghevesebbek. Ilyenkor van óriási jelentősége a személyre szabott, együtt érző támogatásnak, masszázsnak, borogatásnak. Ha a szülő nő biztonságban érzi magát, legalább a kétségbeesés és a félelem nem gátolják a kinyílást, a magzat útjára bocsátását. Rendkívül kellemetlen, ha ilyenkor idegenek lépnek a szülőszobába, s ki-be járkálással zavarják az anyát, aki ekkor már szinte önkívületi állapotban lehet. Manapság egyre több kórházban alakítanak ki egyágyas szülőszobákat, így jó esély van arra, hogy senki se zavarja meg indokolatlanul ezeket a fontos perceket.

A kitolási szak

A tolófájások egészen más érzetet keltenek, mint a tágulást okozó méhösszehúzódások. Sokan megkönnyebbülésként élik meg ezt a szakaszt, s gyorsan össze tudják szedni erejüket. Másoknál egy időre megtorpanhat a szülés. Ha nincsenek problémák a magzattal, próbáljuk kihasználni ezt a szusszanásnyi pihenőt. A kitolási szak hossza igen változó, lehetséges, hogy csupán húsz percet, fél órát vesz igénybe, de egy óránál is tovább elhúzódhat. Ha romlanak a szívhangok, a kitolási szak művi befejezésére is sor kerülhet. Ilyenkor speciális szülészeti fogóval vagy vákuumos berendezéssel segítik világra a babát. Ha szakszerűen, gyakorlott kézzel alkalmazzák, nem okoz sérülést sem az anyán, sem a magzaton.

Megfelelő testhelyzet

Ha lehetséges, társunk segítségével keressük meg a megfelelő testhelyzetet a kitoláshoz. Sajnos sok kórházban az előzetes ígéretek ellenére csak a fekve szülésre van lehetőség. Lehetséges, hogy a kismamának éppen a fekvés a legkényelmesebb, mégis kár lemondani a gravitáció segítségéről! A fekvő kismamánál könnyebben kerül sor gyorsító beavatkozásokra a kitolás során: az orvos alkarjával nyomja a hasat, oxitocin-infúziót kötnek be, kézzel tágítják a gáttájékot. Guggolva, térdelve, állva vagy patkó alakú szülősámlin már inkább csak a természet erejére hagyatkozhatunk, s ez talán nem is baj.

Mit tehet az orvos, ha nem halad megfelelően a szülés?

- Gyógyszeres fájáserősítésre akkor kerül sor, ha a magzat és az anya jó állapotban van, de a méhösszehúzódások nem elég hatékonyak vagy rendszertelenek. Az oxitocin-infúzió a méhösszehúzódásokat befolyásolja, a méhszájra felhelyezett prosztaglandin gél a méhszáj kötőszövetének érlelésében játszik szerepet.

- A megfelelő időben végzett burokrepesztés rendszerint hevesebbé, sűrűbbé teszi a fájásokat. A magzatvíz távozása után erőteljesebben húzódik össze a méhizomzat. Burokrepesztésre csak akkor kerülhet sor, ha a magzat feje és a medence között nincs rés. Ha megtörtént a beilleszkedés, nem sodródhat előre a köldökzsinór, ez ugyanis azonnali császármetszést tenne szükségessé.

- Az EDA, azaz a gerincközeli fájdalomcsillapítás lerövidítheti a szülést, ha már nagyon hosszúra nyúlt a vajúdás. A kismama lazíthat, pihenhet, erőt gyűjthet, miközben a fájások észrevétlenül tovább dolgoznak. A gáttájék izomzata ellazul, ezért a magzat feje kisebb ellenállásba ütközik.

- Ha elhúzódik a tágulás, az orvos kézzel tágíthatja a méhszájat. Ez a fájdalmas művelet tíz százalékkal növeli a méhszájrepedés gyakoriságát.

- A tágulási szakasz befejeződése után, amikor a magzat fejecskéje már mélyen a medence üregében van, az orvos a kismama hasára gyakorolt nyomással kifelé tolhatja a babát, hogy siettesse a megszületést

Gyorsító beavatkozás

Gátmetszés

Végül, de nem utolsósorban a gátmetszést is meg kell említenünk a kitolási szak hosszát befolyásoló tényezők között. A megfelelő időben végrehajtott gátmetszés ugyanis néhány perccel rövidíti azt az időszakot, ami a magzat fejének megszületéséhez szükséges. Ha a babával gondok vannak, ez a pár perc is számíthat!

A gátvédelemhez viszont idő és türelem szükséges. Ekkor a maga természetes ütemében születik meg a fej, a gyorsítás, a túl erős nyomás a külső és belső sérülések kockázatát növeli.
A szülés akkor ért véget, ha már a lepény is megszületett. A lepényi szak aktív vezetése azt jelenti, hogy a baba világrajövetele után oxitocint adnak, s a méhre gyakorolt nyomással, illetve a köldökzsinór húzásával siettetik a méhlepény megszületését. A beavatkozás-sorozat célja a szülés utáni vérzés elkerülése. Ugyanakkor tény, hogy a lepény magától is megszületik, ám lehet, hogy erre csak egy órával később kerül sor. Kórházban ezt ritkán várják ki.