Jogi esetek: lehet-e külföldön szavazni?

A témák
Szavazás külföldön
Leánykori név "visszavétele"
Jogellenes felmondás
Tanulmányi szerződéssel járó kötelezettségek
Ingatlaneladásból származó jövedelem adója
Nagyszülői láthatás

Amennyiben jogi problémái vannak, e-mailben fordulhat ügyvédeinkhez tájékoztatásért, tanácsért. A kérdéseire rövid időn belül válaszolunk, és az érdekes kérdéseket a válaszokkal együtt a Női lapozó oldalain is elolvashatják. Itt teheti fel a jogásznak kérdéseit

Kérdésem kissé furcsán hangzik majd, de talán nem kérek lehetetlent. Tavasszal Párizsba utazom, sajnos a szavazás idejére, lesz-e lehetőségem az ottani nagykövetségen szavazni úgy, hogy csak turistaként leszek ott?

Amennyiben az országgyűlési képviselő-választás idején nem tartózkodik Magyarországon, sajnos nem szavazhat. Alkotmányunk 70. §-a szerint az a Magyar Köztársaság területén élő, nagykorú magyar állampolgár vehet részt az országgyűlési képviselőválasztásokon, aki a szavazás napján az országban tartózkodik.
A választási eljárást szabályozó törvény azt is meghatározza, hogy a választópolgárok a lakóhelyük, illetve tartózkodási helyük szerinti szavazókörben szavazhatnak. Mindezekre tekintettel nem lesz lehetősége arra, hogy külföldön (akár a helyi magyar nagykövetségen) szavazzon.

***

2001. 02. 10-én férjhez mentem és a házassági anyakönyv szerint felvettem a férjem nevét. Az azóta eltelt időben nem írattam át semmiféle iratomat (szem. ig., útlevél stb.) az új nevemre, mivel szeretném megtartani a leánykori nevemet. Szeretném tudni, hogy van-e lehetőségem erre, ha igen, kérem, szíveskedjen tudatni, mit kell tennem érte.

A 11/1955. (II. 20.) MT rendelet tartalmazza a névváltoztatással kapcsolatos szabályokat. Ennek értelmében a magyar állampolgár családi és utónevét - kérelmére - a belügyminiszter megváltoztathatja. A családi és utónév megváltoztatására irányuló kérelmet a kérelmező állandó lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) anyakönyvvezetőnél kell benyújtani.
Az anyakönyvvezető a kérelmet közvetlenül a belügyminiszterhez terjeszti fel.

A 2/1955. (IV. 23.) BM rendelet a névváltoztatás végrehajtásával kapcsolatos szabályokról szól. E szerint ha a feleség az anyakönyvvezető előtt bejelentett - házasságkötés utáni - névviselésétől el kíván térni, más név viselésére - így a leánykori nevének visszavételére - a névváltoztatásra vonatkozó rendelkezések szerint kaphat engedélyt.

***

2002. január 31-én szűnt meg 2 éves munkaviszonyom. Rendes felmondással bocsátottak el azért, mert a cég jelenleg nem tud munkát biztosítani a számomra. Felmondólevelet nem kaptam, 3 héttel a munka megszűnése előtt szóban értesítettek.
Azt szeretném megtudni, hogy törvény szerint tarthatok-e igényt plusz 1 havi bérre vagy bármilyen végkielégítésre, tekintve, hogy most abszolút jövedelem nélkül maradtam. Létezik-e bármiféle törvény, szabályozás, ami a munkavállalót megvédi az efféle bizonytalan helyzetektől?

Véleményem szerint a munkáltatója felmondása jogellenes volt, ugyanis a rendes felmondást a munka törvénykönyve szerint írásban kell közölni a munkavállalóval, s azt írásban kell megindokolni. A felmondási idő 30 nap, amelynek felére fel kell menteni a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Természetesen a felmondási időre is jár munkabér. Tekintettel arra, hogy kétéves munkaviszonnyal rendelkezett, végkielégítésre nem jogosult (hacsak a munkaszerződésében ettől eltérően nem állapodtak meg), a munka törvénykönyve ugyanis legalább 3 éves munkaviszonyt ír elő a végkielégítésre jogosultsághoz.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt munkaügyi bírósághoz fordulhat, mégpedig a munkaviszony megszűnését követő 30 napon belül.

***

Az egyetem elvégzése után tanulmányi szerződést szeretnék kötni az új munkahelyemen.(szakképzésre mennék, amely időtartama 4 év, kórházban dolgoznék). Úgy tudom, hogy a munkáltató által fizetett tanulmányi idő dupláját kell a munkahelyen eltölteni, és lelépti díjat fizetni, ha hamarabb el kívánnék menni. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mi történne akkor, ha gyermeket szülnék a 4 éves szakképzés után. A következő 4 év "telne" akkor is, amíg a babával otthon vagyok?

A munka törvénykönyve szerint a tanulmányi szerződésben a munkavállaló azt vállalja, hogy a képzettség megszerzése után meghatározott időn keresztül fenntartja a munkaviszonyát a munkáltatónál. Ezt az időtartamot a szerződésben kell meghatározni, azonban 5 évnél hosszabb nem lehet. Amennyiben ennél korábban meg kívánja szüntetni a munkaviszonyát, a munkáltató által kifizetett képzési költséget és a munkáltatótól kapott egyéb juttatásokat kell visszatérítenie, de a tanulmányi szerződésben célszerű ebben is konkréten megállapodni.
A munka törvénykönyve azt is meghatározza, hogy a munkáltatóan kötelezően munkaviszonyban töltött idő tartamába nem számít bele a munkaviszony szünetelésének az az esete, amelyre a munkavállalót nem illeti meg szabadság. Tekintettel arra, hogy amíg gyeden, illetve gyesen lesz a gyermekével, a munkaviszonya szünetelni fog, csak az az idő vehető számításba a tanulmányi szerződése szempontjából, amelyre szabadság illeti meg. Ez az időszak a szülési szabadság (24 hét) és az ezt követő egy év. Ebből következően a babával töltött kb. 1,5 év számít bele csak a munkáltatónál kötelezően töltendő időbe.

***

Ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adóját lehet csökkenteni úgy is, ha hozzátartozó részére vásárolnak lakást, vagy lakótelket ? Lehet-e ez a hozzátartozó élettárs is, és mivel kell bizonyítani, hogy élettárs? A hozzátartozónak milyen adót kell fizetnie az után, hogy lakást vásároltak neki?
Úgy tudom, a lakás lehet tanyás ingatlan is, igaz ez?

Az ingatlanértékesítés adózásáról bővebb információt talál ezeken az oldalainkon.

A személyi jövedelemadó törvény a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésekor csak a házastársat, volt házastársat és az egyenes ágbeli rokonokat tekinti hozzátartozónak, tehát az élettársnak vásárolt lakóingatlan esetében nem jár adókedvezmény. Amennyiben a "tanyás ingatlan" lakóingatlannak minősül, akkor érvényesíthető adókedvezmény.

***

Az iránt szeretnék érdeklődni, hogy a láthatási jog megilleti-e a nagyszülőket is.
Házaspár vagyunk, egy gyermekünk van, egy fiú, aki 23 éves. Előző kapcsolatából született egy kislány, aki most 2 éves. Mikor a kislány 1 éves lett, az anyukája közölte, hogy nem tud tovább együtt élni a fiammal, a kislányról nem tud gondoskodni, ezért a kapcsolat megszűnt. Bírósági kereset nyomán a kislányt a fiamnak ítélték meg, természetesen a kéthetes láthatással. Ezzel az anya nem élt, de nem is ez a gondom.
A fiam odaköltözött a szakítás után hozzánk a kis unokánkkal együtt, a bíróságon benyújtottunk egy úgynevezett befogadói nyilatkozat, amelyben mi vállaltuk, hogy a kislánynak otthon biztosítunk. A probléma akkor kezdődött, mikor a fiam megismerkedett egy újabb lánnyal. Nekünk kezdettől fogva nem volt felhőtlen a viszonyunk az új jelölttel, de ennek ellenére felajánlottuk a fiataloknak, hogy költözzön oda a lány is, és akkor majd csak elleszünk valahogy. A lány viszont ragaszkodott hozzá, hogy az ő szüleihez költözzenek.
Mi ezt nagyon elleneztük, mert azt szerettük volna, ha a kis unokánk végre stabil helyen nevelkedhetne. Mi kezdettől fogva mindent megtettünk érte, hogy nálunk igazi otthonra találjon. Ennek ellenére a fiam ment a lány után, és természetesen vitte magával a kislányt is. Megegyeztünk szóban, hogy kéthetente elhozhatjuk a kislányt hétvégére magunkhoz. Ez eddig működött is. Most viszont úgy elmérgesedett a helyzet, hogy azt mondták, ha nem tesszük meg ezt vagy azt a dolgot, akkor nem hozhatjuk el többet az unokánkat. Nem írom, hogy zsarolásszagú a dolog, mert szerintem egyértelműen az.
Mint nagyszülők, jogunkban áll-e a szülő ellenére is látni az unokánkat? Vajon annak az idegen nőnek van-e több joga hozzá, mint nekünk, a vér szerinti nagyszülőknek, akik kezdettől fogva nevelték a kislányt? Kell-e ezért bírósághoz fordulni, vagy van rá törvény, hogy láthassuk a kislányt?

A gyermekkel való kapcsolattartás joga a nagyszülőt is megilleti, ezt a gyámhatóságokról és a gyermekvédelmi, gyámügyi igazgatásról rendelkező 149/1997. (IX. 10.) Korm. rend 28. §-a mondja ki. E szerint azonban nemcsak a szülő és a nagyszülő, hanem amennyiben a szülő és a nagyszülő nem él, illetve a kapcsolattartásban tartósan akadályoztatva van, akkor a gyermek nagykorú testvére, a szülőjének testvére és a szülőjének házastársa is jogosult a kapcsolattartásra.
Amennyiben ebben a kérdésben nem tudnak megegyezni, akkor nem a bírósághoz, hanem először a gyámhatósághoz kell fordulniuk, ahol megpróbálnak egyezséget létrehozni önök között. Ez azért biztosabb, mint a szóbeli megállapodás, mert amennyiben a felek nem tartják be, végrehajtható.

Korábbi levelek és válaszok
Első oldal
Második oldal
Harmadik oldal

Vissza a jogász oldalára