Jean Reno, az átváltozóművész

Jean Reno kasztíliai szülők gyerekeként Casablancában született 1948. július 30-án. Spanyol szülei, akik Franco tábornok diktatúrája elől menekültek az észak-afrikai országba, a Don Juan Moreno Errerey Rimenes nevet adták szépreményű kisfiuknak.

Marokkói gyerekévei alatt Jean Reno John Wayne, Marlon Brando, Jimmy Stewart és Jean Gabin filmjein nevelkedett, és talán az ő hatásukra kezdett el érdeklődni a színészet iránt. Színiiskoláit már Casablancában elkezdte, majd 17 éves korában Franciaországba utazott, hogy Párizsban folytathassa tanulmányait.

A francia állampolgárság megszerzésének feltétele volt, hogy beálljon a francia hadseregbe. Nem volt rossz sora katonaként, a kötelezettségek alól részben felmentette őt az, hogy önéletrajzából kiderült, színészetet tanult Casablancában, ezért a sereg kulturális programjainak szervezésében kellett ügyködnie. A katonai szolgálat letöltése után megkapta a francia állampolgárságot, és azonnal belevetette magát a pályakezdő színészek párizsi bohéméletébe.

A hetvenes években színházi szereplésekből élt, némi tévés fellépéssel és vándorszínjátszással is próbálkozott. Didier Flamand kompániájával európai turnékon vett részt. 1979-ben kapott egy kis szerepet Costa Gavas 'Clair De Femme' című produkciójában, amiért kritikusi elismerésben részesült, és volt gall lovag egy sor kosztümös filmben.

1981-ben történt, hogy a sors és a L'Avant Dernier című film összehozta Luc Bessonnal, és ettől kezdve Jean Reno és Luc Besson szinte elválaszthatatlanok lettek. Szoros baráti és szakmai kapcsolat alakult ki közöttük, és ennek a kapcsolatnak egy sor nagyszerű film lett a gyümölcse.
"Luc és én olyanok vagyunk, mint a testvérek; ösztönösen értjük és folyamatosan tanácsokkal látjuk el egymást. Nem mindig hallgatjuk meg a másik tanácsát, a kapcsolatunk néha nehézkes, de hát így van ez, ha két ember ugyanazon a területen dolgozik" - mondta Jean Reno Bessonról.

A nagy kékség

1983-ban elkészült az Élethalálharc, majd 1985-ben a Metró című film, a nagy áttörést azonban az 1988-ban bemutatott A nagy kékség című filmben vállalt szerepe jelentette, ami elhozta számára a nemzetközi hírnevet. A siker elbizakodottá és felelőtlenné tette, megindult a lejtőn lefelé. Otthagyta első feleségét és két gyerekét, élte világát. Erről az időszakáról ekképp vallott:
"Lassan, de biztosan lecsúszik az ember. Olyan ez... hogyan is mondjam... mint amikor az embernek túl sok jóban van része, és már nem érzi az ízeket. Túl sok étel-ital, túl sok siker, nők, túl sok utazgatás. Ezért van az, hogy a fiatal színészek, színésznők, rendezők elkezdenek drogozni, inni... de aztán megszólal a vészjelző."

Léon, a profiban a bájos Natalie Portmannel

Léon, a profi

Ronin

A Léon után sorra kopogtattak amerikai producerek Reno ajtaján, filmszerepeket ajánlva. 1995-ben kis szerepet vállalt a Francia csókban Meg Ryan mellett, majd következett a Mission: Impossible. Mindkét film gyengécskére sikeredett, a Mission: Impossible azonban hozott annyit a konyhára, hogy rivaldafényben tartotta Jean Renót. Közben játszott otthon, Franciaországban is (A jaguár). 1998-ban szerencsétlen választásnak bizonyult a sikerfilmre beállított Godzillában vállalt szerepe. A kritikusok megegyeztek abban, hogy egyetlen jó dolog a filmben Jean Reno volt.

Következett a Ronin, majd a Bíbor folyók, de előtte még otthon eljátszotta a Jöttünk, láttunk, visszamennénk második részének főszerepét, ami szintén nagy sikert aratott. 1999-ben Jacques Chirac a francia Becsületrend lovagjává ütötte, ami talán a legnagyobb elismerés, amit színész kaphat.

Korábban
Binoche és Reno szerelmes párt alakít
Külföldi sztárok Hollywoodban

Ajánlat
Jean Reno honlapja

Fórumajánló: Miért szeretjük a francia filmeket?