Ráckert

Az ember néha már-már a pekingi metrón érezheti magát, az esti roham során. Az egy főre eső vendég: két fő. "A Ráckert tavaly nyár végén rendre elhíresztelte, hogy bezár, majd végül mégiscsak életben maradt a hely, azóta söntés is zavartalanul üzemel" - írtuk tavaly. Momentán a hely zárva, de még bármi lehet.

Anno több záróbuli lett meghirdetve - emlékeztetőül: hasonlóképp járt el anno a Wham együttes, mely gyakorlatilag minden héten feloszlott, csak a nagyobb bevétel érdekében, megfeledkezvén az őrület szélére kerülő igaz fanokról. A Rácban a sörök 350-től, a tömények 500-tól kezdődnek, de az élet már héttől. Ropi 150, pisztácia 300, de zsíroskenyér is várja a hazai gasztronómia híveit.

A tabáni üzemegység korrekt találkozópontja a budai, húszon túli ifjúságnak, szinte képtelenség észrevétlennek maradni, tíz percen belül valami régi építőtáboros vagy iskolai ismerős biztosan ráköszön a pult előtt zavartan toporgó látogatóra. Két pult mögött is serénykednek a csaposok, mégis szerfelett nehéz italhoz jutni, főképp a későesti roham után: a koncerteknek is helyet adó szabadtéri üzemegység oly népszerű, hogy igen nagy a népsűrűség. Asztalhoz jutni reménytelen projekt, szék talán még akad este nyolc körül.

A Ráckert egyesíti az elitizmust és a kocsmai romantikát: a székek nehezek és kényelmetlenek, de legalább az egyiken mindig művész ül; van zsíroskenyér de 100 forint fölötti összegért. Rendkívül igényesen összeválogatva és csak szolid hangerővel szólnak a lemezek, teljes korongokat játszanak le a pultosok, otthonossá téve az egyébként is beszélgetésen alapuló mindenestét.