Középkor - késsel, villával

Vágólapra másolva!

A helyes viselkedést és a követendő normákat bemutató, legrégebbi írás Krisztus előtt 2500 évvel született: régészek találtak ókori, egyiptomi eredetű papiruszokat, melyeken a jó modorra oktatták a fiatalokat. Ezekből kitűnik, hogy miképp kellett viselkednie az alattvalóknak a fáraó jelenlétében, de az is, hogy a fiatalabb generációnak illett nevetnie akkor, ha egy idősebb egyiptomi kacagott - a poéntól függetlenül. Ez ma is így van főnök-beosztott viszonylatban.

A római korban kézzel ettek. A plebejusok mind a tíz ujjukat használhatták a hús marcangolása közben, de az előkelő osztály tagjai három ujjal nyúlhattak az ételhez: a kisujj és a gyűrűsujj nem érintkezett az elemózsiával. Ez is a magasabb rangot jelezte.

Egy elmélet szerint a koccintás eredetileg egy biztonsági próba volt: a vaskos fakupák egymáshoz csapódtak, a bor ide-oda löttyent, ezáltal a látogató vándor-nemes-kalandor-szerzetes meggyőződhetett róla, hogy a várban senki nem akarja megmérgezni. Mások szerint a görögöknél terjedt el először a koccintás: ott előbb a házigazda emelete s itta ki poharát, jelezve, hogy nincs a flaskában méreg, majd a vendégek emelték a kupát a vendéglátó egészségére.

Itália területén már használtak villát a XI században is, de akkoriban az Egyház még nem látta szívesen az új evőeszköz felbukkanását. A papság szerint csak az Isten által megalkotott emberi kéz volt akkoriban az igazán méltó arra, hogy a táplálékot, melyhez Isten kegyelméből jutott az ember, szájhoz emelje a táplálkozásra vágyó.

Érdekes módon a kanál már feltalálása óta elfogadott evőeszköz volt, hiszen folyékony halmazállapotú étkek fogyasztásához jól jött. A kutatók több ezer éves kanalakat találtak Ázsiában, de voltak fából, kőből, márványból és aranyból készült kanalak is az egyiptomi sírokban.

A középkorban a hegyes kések végét fogpiszkálásra használták a népek (a szokásos, hétköznapi gyilkosságok mellett), még a főurak is azzal pöckölték ki a vadhúst a két fog közötti résből. A hiedelem szerint Richelieu bíboros rendelete el 1630 körül, hogy a hétköznapi táplálkozáshoz használt kések végét lekerekítsék.

Amikor még kézzel ettek az emberek, szalvéta helyett hatalmas törülközőkbe törölték zsíros, szaftos kezeiket. Az ókori kultúrákban virágszirmokkal, növényekkel és friss vízzel teli dézsa állt a táplálkozók mellett, abban mostak kezet.