Hétköznapi borzongások

Forrás: ==

Spanyolországban mesélik a következő sztorit:

Egy kasztíliai városban volt egy testvérpár, Silvia és Federico, ők szinte születésük óta egy ágyban aludtak. Gyermekkorukban csak ez adott nekik elég biztonságérzetet éjjelenként, együtt gubbasztottak a nagy takaró alatt, a testvér közelsége feledtette az éjszaka fenyegető árnyait. A kissé bizarr szokásukon később sem változtattak, bár kamaszkortól már kezdett felettébb egészségtelen lenni a dolog: mindazonáltal fittyet hánytak a szülők rendszeres tiltására, morgására. Középiskolás korukban a fiatalok rendes életét élték, randizgattak másokkal, bulikba jártak, de minden estét együtt töltöttek, közösen aludtak egy nagy ágyon.

Egy péntek este Silvia udvarlója, egy bizonyos motoros vagány, Álex, elvitte a lányt moziba, majd egy cimborákkal teli bárba. Federico éjjel egyig dolgozott egy iskolai feladatán, amivel végezni akart, hogy utána már szabad és gondtalan legyen a hétvége. Egykor lefeküdt, de sokáig álmatlanul forgolódott, hiányzott neki húga megnyugtató közelsége. Félálomban észlelte, hogy a lány befekszik mellé, szokott helyére. Fede csipás szemekkel, álmosan pislogva az órára nézett: éjjel három óra múlt pár perccel.

Másnap reggel Silvia már nem volt mellette, így ásítozva kiballagott a nappaliba. Ott találta síró, romokban lévő édesanyját, megrendült apját és egy komor, fáradt arcú rendőrt. - Úristen, szegény, kicsi Silvia! Nem lett volna szabad motorozniuk, soha nem voltam nyugodt miatta! - zokogott az anyja. Mint kiderült, éjjel háromkor Álex és a lány motorral frontálisan egy teherautónak csapódtak: egyikük sem élte túl az esetet.

Azóta Federico idegei kissé megviseltek, pszichiáterhez jár. Az idős, ősz doki nemigen tud segíteni rajta, különösen a szombati kezelések nehezek: péntek éjjel Silvia szelleme rendre bemászik az ágyba, az imádott bátyó mellé.