Nem az én saram

Forrás: ==

A rendezők nyilván morózusak és csak sóhajtozva ingatják a fejüket a nyirkos, vacak idő láttán - ám a szigetelőket nemigen zavarja a menetrendszerűen érkező kis eső.

Tegnap este különösen a Wan2 színpadnál sárban hempergő két ifjoncot nem zavarta a mostoha időjárás: ők ketten felismerhetetlenül részegen, borzalmas állapotban pancsoltak a sörsátrak közti szabad placcon kialakult kicsiny iszaptengerben, a mellettük sörözgető, szolidabb népek és a szorgalmasan kattintgató fotósok legnagyobb örömére. A mocsárlakó gőték is csak néztek. Gyakorlatilag bőrfelületük és ruhájuk minden egyes négyzetcentimétere csurom sár volt, hajukból csepegett a koszos lé, csak a szemük fehérje világított a barnás latyakkal vastagon bekent arcból. Estek-keltek, pózoltak a fotósoknak, hanyatt fekve hevertek a sárban, majd újra produkálni kezdték magukat - szegény édesanyjuknak pedig kulturált szórakozást ígértek még korábban. Az igényesség futó vendég volt náluk, maradjunk ennyiben.

A sár ellen a lerakott járólapok sem segítenek, ugyanis mikor az ember gyanútlanul rájuk lép, a két lap közötti résen felfröccsen az iszap, ezért javallott otthon hagyni a színházba járós, exkluzív lakkcipőt. - "Marhára esett" - kommentálta egy sátorral érkezett és ezáltal egész napját kint töltő barátom. - "Hihetetlenül zuhogott. Ott álltunk több százan a sörsátor ponyvái alatt. Egy idő után azt hittük, hogy kész, ennél jobban nem eshet, de tévedtünk, még erősebben zuhogott."

Mára már jobb időt mondanak, így a spontán iszapbirkózás is elmaradhat. A mégis megrendezésre kerülő nedves programok közül viszont ki kell emelni a rendszeres vizespóló versenyt: Durex Táncdalfesztivál sátor, este 11.

Kalmár Csaba