Pajzán históriák

Miután véglegessé vált, hogy a kerti színpadot fel kell szerelni mikrofonokkal, hangfalakkal és egyéb - számomra ismeretlen - elektronikai eszközökkel, utat vágva a tömegben, megindult a készülődés. Negyed óra múlva Vámos Miklós felugrott a színpadra és zavartan nézte az összegyűlt tömeget, s ezen érzésének hangot is adott.

Mindenkitől elnézést kért a kavarodás miatt a szervezők nevében is, és mielőtt elkezdett volna mesélni, arra kérte a közönséget, hogy válasszon egyet vagy kettőt azokból a témakörökből, amiket felsorol, hisz ez lesz majd az előadás témája. A hat témakör egyben hat embercsoportot jelölt, olyanokat, mint az "idős írók, akik már nem élnek", például Örkény, Déry, Mándy, Zelk Zoltán, Ladányi és így tovább; "színészek, rendezők" Ruttkaytól Várkonyiig. Ennél a témakörnél Vámos megjegyezte, hogy általa különösen kedvelt történetek kapcsolódnak ide, hiszen nagyon szerette elmondásai főhőseit. A harmadik témakör: "egykori folyóiratok és napilapok szerkesztőségei", a negyedik: "könyvkiadók", az ötödik: "zenészek, sportolók" (melyek szintén igen kedves történetek) például Kodály Zoltán, Puskás Öcsi; végül pedig a "külföldi emberek".

A közönség kérésére minden blokkból mesélt egy keveset. Személyes találkozások, élmények, szép emlékek elevenedtek meg előttünk. Olyan emberek keltek életre, akik már nincsenek az élők sorában, és olyan történetek fültanúi voltunk, melyekről talán senki nem hallott még.

A mesét Kodály Zoltánnal kezdte, illetve azzal, ahogyan ő kisgyermekként megélte az első, majd az azt követő találkozásokat. Vámos humorral és iróniával fűszerezett történetei kellemes, vidám hangulatot teremtettek.

Az előadás közben előfordult, hogy ingadozott az áramellátás, így néhány percre elhallgattak a mikrofonok. Az sem volt egyszeri jelenség, hogy eleredt az eső. Volt olyan pillanat, amikor az is megfordult a fejemben, hogy ez nem egyszerű eső, hanem az a bizonyos dézsa. Mindenesetre nagyon jól sikerült a műsor, élvezet volt minden egyes perce. Ha a szervezés nem is volt a leggördülékenyebb, öröm volt a hallgatóság egy tagjának lennem.

Peszeki Kata

(kapolcs.hu)