Kislexikon

Acquis communautaire
A francia eredetű kifejezés magyar jelentése: közösségi jogi vívmányok. Az acquis communautaire valójában az EU teljes joganyagát jelenti. A Közösségek alapító Szerződésein (EK Szerződés, Euratom Szerződés, ESZAK Szerződés), illetve azok módosításain, kiegészítésein, valamint a Szerződések alapján folyó ún. másodlagos jogalkotás keretében megszületett jogszabályokon alapul. Magába foglal minden olyan jogszabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot (beleértve az Európai Bíróság gyakorlatát), amely az Európai Közösségekre vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező-e vagy sem. Az acquis-t az EU-hoz csatlakozó államoknak is el kell fogadniuk, ugyanis elismerése és adaptálása a belépés feltétele.

Agenda 2000
Az Európai Tanács felkérésére az Európai Bizottság 1997. július 16-án adta ki az Agenda 2000 néven meghirdetett programcsomagot, amelyben egyszerre tett javaslatot a 2000-2006-os időszak költségvetési irányszámaira és ennek keretében az EU közös politikáinak átalakítására, reformjára, valamint az EU bővítésének megvalósítására, illetve ezen problémák összeegyeztetésére. Az "Egy erősebb és szélesebb Unióért" alcímet viselő törzsdokumentumot tartalmazó Agenda 2000 elsődleges jelentősége, hogy az EU reformja, jövőstratégiája, illetve a bővítés kérdései együtt kerültek tárgyalásra. A Bizottság e dokumentumcsomaghoz csatolva adta ki a 10 közép-kelet-európai tagjelölt államról készített országvéleményeit (ún. "avis"-kat) is. Az Agenda 2000 alapján fogadta el az Európai Tanács 1999. március 25-én Berlinben a 2000-2006-os költségvetési periódus keretszámait, s ennek részeként egyes politikák reformját, átalakítását, valamint a bővítés költségeit.

Állandó Képviselők Bizottsága (COmmité des REprésentants PERmanents - COREPER - francia röv.)
A Tanács munkáját segítő, illetve előkészítő testület, amely a tagállamok EU mellé rendelt brüsszeli nagyköveteiből, illetve helyettesítésük esetén azok beosztottjaiból áll. Elsődleges feladata, hogy az egyes döntési kérdésekben megpróbálják az álláspontokat egyeztetni és közelíteni ezen az inkább szakértőinek tekinthető szinten, s a miniszterek számára politikai döntésre készítsék elő az egyes javaslatokat. A COREPER hatáskörébe tartozik emellett a tagállamok kormányai és az Unió intézményei közötti kapcsolattartás, a közösségi és nemzeti adminisztráció közötti közvetítés, koordinálás is. A hetente ülésező COREPER-nek két szintje van, a COREPER II az állandó képviselők, a COREPER I azok helyetteseinek fóruma, melyek között az egyes kérdések témák szerint is fel vannak osztva.

Amszterdami Szerződés (ASZ) [Treaty of Amsterdam]
Az EU legutóbbi (az alapító szerződéseket) módosító szerződése, amelyet 1997. október 2-án írtak alá, és amely 1999. május 1-én lépett életbe. Az Amszterdami Szerződés többek között előre mutató változásokat eszközölt a közös kül- és biztonságpolitika területén, jelentős döntéseket hozott a bel- és igazságügyi együttműködés szorosabbra fűzésében, az Unió szintjére emelte a foglalkoztatáspolitikát, valamint széles körűen kiterjesztette az Európai Parlament döntési jogait.

Az EU hivatalos nyelvei (official languages of the EU)
A Tanács egyhangúlag megszavazott Rendelete értelmében az EU-nak jelenleg 11, egyenlő jogállású hivatalos nyelve van: dán, holland, angol, finn, francia, német, görög, olasz, portugál, spanyol és svéd. A tagországok egyike sem hajlandó feladni saját nyelvének használatát, mivel ez egy erősen jelképes fontosságú kérdés. Minden hivatalos EU-aktust lefordítanak az összes hivatalos nyelvre. Az EU összes munkatársának több mint egyötöde a nyelvi részlegében dolgozik. Miniszteri szint alatt az angol, a francia és - növekvő mértékben - a német a munkanyelv. Az Európai Bíróság Luxemburgban csak francia nyelven dolgozik.

Európai Atomenergia Közösség (Euratom)
Az Euratomot 1958. január 1-én, az EGK-val egy időben alapították meg. Célja atomenergiai kutatást és fejlesztést végezni, a nukleáris tüzelőanyagok közös piacát kialakítani, a nukleáris iparágat felügyelni úgy, hogy ez az egészségvédelem és a visszaélések megelőzése jegyében történjék. 1967 óta az Európai Atomenergia Közösség, az ESZAK és az EGK intézményeit összeolvasztották.

Európai Bizottság - Bizottság (European Commission - Commission)
Az Európai Unió döntés-előkészítő, javaslattevő, s bizonyos esetekben végrehajtó, illetve végrehajtást ellenőrző szerve. A Bizottság szó egyaránt vonatkozik a miniszterekhez hasonló tárcákkal rendelkező, a nemzeti kormányoktól és a Tanácstól függetlenül tevékenykedő ún. biztosokból álló, jelenleg 20 fős politikai testületre, valamint az irányításuk alatt álló mintegy 20 ezer fős hivatalnoki kar egészére. A Bizottság feladata a közösségi érdekek és a közösségi politikák megtestesítése.

Európai Bíróság (Európai Közösségek Bírósága) (Court of Justice of the European Communities)
Az Európai Közösségek legfőbb bírói fóruma, amely független testületként biztosítja a közösségi jog egységes alkalmazását. A luxemburgi székhelyű15 tagú Európai Bíróság további fontos feladata a közösségi intézkedések és szervek, valamint a közösségi jog betartásának törvényességi felügyelete.

Európa megállapodások (Europe agreements)
Ezt a nevet adták 1991 óta az EU és Közép-Kelet-Európa országai között megkötött társulási megállapodásoknak. A cél lehetővé tenni számukra, hogy teljes mértékben részt vehessenek az európai integrációs folyamat politikai, gazdasági és kereskedelmi feltételrendszerének alakításában. A megállapodásokban szerepelnek az ipari termékekre vonatkozó szabadkereskedelmi övezet tíz éven belüli létrehozására irányuló tervek. Az első Európa megállapodásokat Lengyelországgal, Magyarországal és Csehszlovákiával írták alá 1991 decemberében. A Lengyelországgal és Magyarországgal kötött megállapodások 1994. február 1-jén léptek hatályba, ezeket egy év múlva követték a Bulgáriával, Romániával, a Cseh Köztársasággal és Szlovákiával kötött megállapodások. 1995. június 12-én Észtországgal, Lettországgal és Litvániával, míg Szlovéniával 1996. június 10-én írtak alá megállapodásokat.

Európai Parlament (European Parliament - EP)
Az EU közvetlenül az állampolgárok által választott képviselőtestülete, amelynek jelenleg 626 tagja van, akik nemzetközi pártfrakciókba csoportosulva látják el munkájukat. Az Európai Parlament nem az EU fő törvényhozó szerve, mivel jogalkotó, döntéshozó szerepe korlátozott. Ugyanakkor az eredetileg csak konzultatív funkciókkal létrehozott testület az évek során - az alapító szerződések módosításain keresztül - egyre komolyabb hatásköröket szerzett. Az Egységes Európai Okmány, a Maastricht-i Szerződés, valamint az Amszterdami Szerződés fokozatosan ruházták fel társjogalkotói feladatokkal az EP-t, amely így ma már a közösségi döntéshozatal jelentős részében a Tanács mellett egyenrangú és megkerülhetetlen, sőt számos kérdésben meghatározó szereppel bíró társ-döntéshozóként lép fel.

Európa Tanács (Council of Europe)
Az Európa Tanácsot 1949-ben 16 európai állam alapította az európai egység és együttműködés előmozdításának céljával. Az Európa Tanács NEM EU intézmény. A strasbourgi székhelyű szervezetnek immár 40 állam tagja. Az Európa Tanács különösen nagy figyelmet fordít az emberi jogokkal, szociális ügyekkel, az oktatással és kultúrával kapcsolatos ügyekre. Minthogy az Európa Tanács intézményi szervei nem alkothatnak jogilag kötelező erejű rendeleteket, az egyes tagállamoknak kell ratifikálni a határozatokat. Az Emberi Jogok Európai Bizottságát és az Európai Emberi Jogi Bíróságot azért hozták létre, hogy kikényszerítse az Európa Tanács Emberi Jogok Védelméről szóló Egyezményét.

Európai Tanács (European Council)
Az EU állam- és kormányfőinek testülete, amely lényegében az Unió csúcsszervének tekinthető. Az Európai Tanács fóruma eredetileg nem jelent meg a Közösségek alapítószerződéseiben. Az állam- és kormányfők már korábban is létező találkozói azonban az 1974 decemberében megtartott párizsi csúcsértekezlet után rendszeressé váltak, a Maastrichti Szerződés pedig hivatalosan is intézményesítette az Európai Tanácsot, és előírta, hogy évente legalább kétszer össze kell ülnie. Találkozóin az állam- és kormányfők mellet a Bizottság elnöke is részt vesz, munkáját a tagállamok külügyminiszterei és a Bizottság egy tagja segíti.

Európai Unió Tanácsa - Miniszterek Tanácsa - Tanács (Council of the European Union - Council of Ministers - Council)
Az EU elsődleges, de nem kizárólagos, kormányközi alapon működő, döntéshozó, jogalkotó szerve. A Tanács összetétele a napirend és a megoldandó feladatok szerint alakul. Tagjai a tagállamok kormányainak tagjai, általában az adott témáért felelős miniszterek, de a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy mikor kit delegálnak a Tanács üléseire.

Fehér Könyv a belső piac kiteljesítéséről (White Paper on completing the internal market)
Ezt a Fehér Könyvet a Bizottság jelentette meg és az Európai Tanács formálisan 1985-ben hagyta jóvá. 282 javaslatot és intézkedést sorolt fel az egységes (vagy belső) piac előtt álló gyakorlati, technikai és adójellegű akadályok felszámolására. A Bizottság évente jelentést nyújt be a Tanácsnak és az Európa Parlamentnek a megvalósított intézkedésekről. 1993. január 1-jére a Fehér Könyvben felsorolt intézkedések mintegy 95%-át elfogadták.

Fehér Könyv a növekedésről, versenyképességről és foglalkoztatásról (White Paper on growth, competitiveness and employment)
Az Európai Bizottság által 1993. december 1-jén kiadott Fehér Könyv egy sor stratégiai javaslatot tesz többek között a nagymérvű munkanélküliség csökkentésére az Európai Unióban. Piacorientált gazdaságpolitikára, a transzeurópai hálózatok létrehozatala útján az infrastruktúra javítására, valamint foglalkoztatáspolitikai intézkedésekre hívott fel, amelyeket nagyrészt maguknak a tagállamoknak kell megvalósítaniuk. A Bizottság azt reméli, hogy ennek hatására az ezredfordulóra sikerül felére szorítani a munkanélküliséget.

Integráció
Az integráció fogalma nem egyértelmű, s az EU mostani tagállamai sem értelmezik azonosan az egyesülési célokat. A két szélsőség: föderatív államszövetség vagy szabadkereskedelmi társulás. Az előbbiben a tagállamok szuverenitásuk jelentős elemeit átruháznák a közösségi intézményekre, az utóbbiban a kormányközi döntéshozatal volna a jellemző.

Az integráció fokozatai
- Szabadkereskedelmi terület. Az övezeten belül a külkereskedelem a vámok és a kvóták leépítésével liberalizált, s a kívülállókkal szemben minden tagország külön nemzeti vámokat és kvótákat alkalmaz. A nemzeti vámkülönbségek kijátszásával szemben eredetigazolást követelnek. A termék nemzeti származásának igazolásához fontos a "helyi tartalom" (local content) meghatározása.
- Vámunió. Az övezeten belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívülállókkal szemben már közös külső vámokat (nem feltétlenül közös kvótákat) és végső soron közös külkereskedelem-politikát alkalmaznak. A verseny akadálytalan érvényesülése feltételezheti a közös versenypolitika kialakítását. Ha a vámunió valamennyi gazdasági ágazatra kiterjedően teljes, egyéb közös politikák is szükségessé válhatnak (közös agrárpolitika).
- Közös piac. A vámuniónál annyiban több, hogy az áruk és szolgáltatások mozgásának szabaddá tételén túl az övezeten belül liberalizálják a termelési tényezők (tőke és munkaerő) áramlását is. (Míg a szabadkereskedelmi övezetre példaként az EFTA, a vámunióra és a közös piacra az EK hozható). A közös piaci intézkedések alapulhatnak szabadkereskedelmi megállapodásokon is (pl. az EU és az EFTA között kialakított Európai Gazdasági Térség).
- "Egységes" belső piac (single market). A teljes liberalizációt, a "belső piaci" viszonyokat képviseli, a vámokon és a mennyiségi korlátozásokon (vámunió) túl a "nem vámjellegű" korlátok teljes körű leépítése mellett. Az EK-ban 1992-vel valósult meg, s már kiterjed az együttműködés "fizikai" (határformalitások), "technikai" (standardok, előírások stb.) és "fiskális" (adóharmonizálás) akadályainak a felszámolására. Az egységes piac már széles körű gazdaságszabályozási (jogi) és gazdaságpolitikai harmonizációt feltételez.
- Gazdasági unió. A gazdasági unió a piaci integráción túl már a gazdaságpolitikák "integrációját" is megvalósítja a gazdaságpolitikák egységesítése, harmonizálása és összehangolása formájában, ami végső fázisában a nemzeti gazdaságpolitikák közösségi szintű egyesítéséhez (közösségi, "közös" vagy uniós politikák) vezethet. Ilyen közös politikák a versenypolitika, a külkereskedelem-politika, szállítás politika, az agrárpolitika vagy a kutatás- és fejlesztéspolitika. Ezek vagy kizárólagos uniós, vagy paralel kompetenciák. Az EU-ban a gazdasági unió számos elemét hozták létre. A gazdasági uniónak fontos fejleménye a közös vagy az "egyetlen" valuta (single currency) bevezetése, amivel monetáris unióvá egészül ki. A gazdasági és a monetáris unió a gazdasági integráció legfejlettebb formája, s a valuta mellett feltételezi a közös monetáris politikát és a központi bankot. A gazdasági és monetáris unió feltételezi az egységes piac szintű integrációt, számos vonatkozásban abból következik (teljes tőkepiaci liberalizálás és egyetlen valuta).
- Politikai unió. A hatalom és a törvényhozás (parlament, kormányzás, bíráskodás stb.) fokozatos átvitele közösségi szintre. Feltételezi a "nemzetek feletti hatóság" felállítását és működését, amikor a nemzeti államokkal szemben már kötelező érvényű döntések hozhatók.

Maastrichti Szerződés (Európai Uniós Szerződés)
1992. február 7-én a hollandiai Maastricht városában írták alá az EK akkori 12 tagjának kormány- és államfői. Az új szerződés jelentős változásokat hozott az integráció jellegében. A tagállamok a gazdasági integráció mélyítése érdekében elhatározták, hogy gazdasági és pénzügyi unióra lépnek, és legkésőbb 1999-ig közös valutát vezetnek be. A politikai integráció szorosabbra fűzése érdekében közös kül- és biztonságpolitika felállítása mellet döntöttek, és a bel- és igazságügy-politika területén is közös célokat fogalmaznak meg. A Maastrichti Szerződés vezette be az Európai Unió (European Union) elnevezést.

Montánunió (Európai Szén és Acélközösség, ESZAK)
A mai EU első csírája. A szerződést 1951. április 18-án írta alá Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok Párizsban. Az eredeti tervet Robert Schuman, fancia külügyminiszter hirdette meg a francia-német együttműködés biztonsági garanciáinak megteremtésére. A javaslat értelmében a francia és a német széntermelést egy közös főhatóság alá rendelték egy olyan szervezet keretében, amelyhez más országok is csatlakozhatnak. A szervezet szuprancionális, föderatív elven épült fel, legfőbb szerve a Főhatóság, amelynek első elnöke Jean Monet lett.

Szuverenitás
A szuverenitásnak nincs egyértelmű tudományos meghatározása, így csak a többé-kevésbé elfogadott fogalomértelmezés szolgálhat kiindulási alapul. Eszerint a belső szuverenitás az állami döntéshozó mechanizmusban a legfőbb hatalmat, a hatalom végső letéteményesét, ill. az általa az állam területén élő lakosság számára hozott szabályokat (alkotmányt, törvényt) jelenti. A külső szuverenitás (állami szuverenitás) azt jelenti, hogy az állam saját államisággal, függetlenséggel bír, döntéseit külső kontroll nélkül hozza.

(Forrás:
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról
http://www.mkdsz.hu/eufogalom01.htm)