A Volt Fesztivál törtjei

Irdatlan tömeg, különös társaság, egy-két óriási buli és csapnivaló időjárás. Ennyi dióhéjban az idei Volt Fesztivál. Nagyot pörgetett az EZ Rollers, LTJ Bukem lejátszotta a tetőt a sátorról, de persze semmi sem fenékig tejfel.

Szombat délben remegő tagokkal ébredtünk, hiszen már csak fél napot kellett valahogy kihúznunk LTJ Bukem és mc Conrad fellépéséig. Szétnéztünk a hűség városában, egy étteremben ettünk Müller Péter Sziámival, majd a helyszínre visszaérve elkaptunk néhány számot a Kispál és a Borz koncertjéből, nem tűnt rossznak. Ahogy aztán Ákos közelgett, mi úgy kezdtünk el távolodni és vadászni az est fénypontjaira.

Bukem és Conrad sajnos a rejtőzködő stratégiát választotta, így csak rózsaszín hálóból szőtt álmainkban jártunk backstage, de már az is élmény volt. Sikertelen belépési kísérleteink után, hogy ne legyen elég a megpróbáltatásokból, még a tánctérre is vad kaland volt bejutni. Hiába múltunk el tizennyolc évesek, és lifegett nyakunkban az elvileg félelmetes és hatalmas pass, a biztonságiakat csak egy nőnemű barátunk tudta meghatni. Nélküle még mindig ott szitkozódnánk.

A szett első húsz perce után tehát be is verekedtük magunkat a helyszínre, miközben rengetegen álldogáltak kint, és úgy tűnt: egy jó ideig esélyük sem lesz bekerülni a tutiba. Tényleg nem volt. A szervezők ugyan a sátor elé is állítottak egy-két hangfalat, de Conrad és Bukem látványáról érthetően senki sem akart lemondani, így talán okosabb lett volna egy kétszer ekkora sátrat kibérelni, vagy Ákos helyett őket tenni a nagyszínpadra, esetleg egy R-GO-kazetta formájú kárpótlással kitenni azokat, akik azt sem tudták, hol vannak.

Csakis a viszonylag jó minőségű hangosítás és a hibátlan játék tudta kárpótolni a szórványosan elhelyezkedő műértőket. Bukem és Conrad a tőlük megszokott zenei minőséget hozta, eleinte mai jungle-okkal, majd funkosabb és a Progression Sessionsöket ismerők számára élvezhető dobbasszussal (Makoto, Greg Packer és még egy csipetnyi a Hospital label liquidslágereiből). Conrad a Logical Progressionök óta bevett frázisokkal ("what's going on"," to increase the pleisure and ease the stress") bolondította a tömeget.

Jó két és fél órányi játék után Bratwa állt a vaskerekek mögé, megadva a hangulatot a folytatáshoz (Blue sonix: Feeling, High Contrast-remix) és tartotta fent az angolok által megalapozott minőségi hangzásvilágot. Miután minden maradék energiánkat levezettük, és jókedvűen néztük, ahogy milliónyi sörösdoboz gurul ide-oda a gyönyörű hajnali fényekben. Azóta is igyekszünk csak a zenékre elmékezni.

Keleti Miklós, t.d.