Volt egyszer egy Solipse

1999. augusztusában napfogyatkozás volt Magyarországon, és egy világjáró neohippikből álló társulat Ozorát jelölte ki soron következő napfogyatkozás-fesztiváljuk helyszínéül. A csapat előzőleg rendezett már hasonló fesztivált Lengyelországban és Zambiában is, és ahogyan azok, úgy az ozorai fesztivál is több tízezer neohippit vonzott a helyszínre. A világ minden tájáról érkeztek hátizsákos fiatalok az apró Tolna megyei faluba, mely se előtte, se utána nem látott még hasonló tömeget. Egészen mostanáig. Öt év elteltével, augusztus tizedike és tizenötödike között a legenda újraéled: a domboldalak ismét megtelnek sátrakkal és színes, hangos, nyüzsgő tömeggel: a Sonarplexus fesztiválon a dobok tovább szólnak.

Az 1999-es ozorai Solipse legendává vált - az egész világon. Kevesek tudják, de psytrance-körökben Magyarországról vagy a magyarokról mindenkinek azonnal Ozora jut az eszébe. A szemek felcsillannak, az emberek pedig valami felejthetetlen, megfoghatatlan élményről mesélnek, mely az eldugott kis magyar falu mellett érte őket akkor, amikor mi magyarok mindebből többnyire semmit sem sejtettünk.

A magyar psy-szcéna "nagy öregjei" között tán nincs olyan, aki ne tudna órákat mesélni Ozoráról és a Solipse-ról. Aki ott volt, amikor Magyarországon még szinte senki nem tudta, mi is az a goa - szinte, mert valójában titkos és underground bulikon már '96 óta hallani az áramhangot és a törzsi ütemeket nálunk is - aki látta a több tízezer neohippit egy héten át együtt táncolni, hallotta a transzbaejtő zenét, az onnantól kezdve menthetetlenül függővé vált. Először láthatták élőben Magyarországon akkor az Electric Universe-t, a Sonic Fusiont, Tristant, a Zion Traint, a Sun Projectet, az Etnicat, vagy azt a Star Sounds Orchestrat, akik most visszajönnek nosztalgiázni.

Az új kor hippijei woodstocki elődeiktől a "Peace Love Unity & Respect" jelszavakat, színes ruháikat és azt az utópisztikus elképzelést örökítették át, hogy közöttük lehet minden ember egyenlő. Lehet nemtől, kortól, bőrszíntől, mindenféle külsőségektől függetlenül egyetlen nagy család tagja: valamiféle természetközeli, békés, és pszichedéliával átitatott hatalmas egységben. Valahol, ahol nincs erőszak és nincs gyűlölet. Egy elvarázsolt és elszigetelt kis világban, ahol csak zene, szeretet, (zeneszeretet) és harmónia létezik.