Ma, a huszondegyedik században a legtöbb goa-freak már nem életformaszerűen, csak hétvégenként, nyaranként vagy fesztiválonként változik át hippivé. A "goatársadalom" világszinten is hatalmas gyűjtő: egymás mellett táncol ugyanolyan uv-reagens ruhában az amúgy öltönyös-nyakkendős menedzser és a minden napját szétcsúszva töltő életművész. A különbség csak a hétköznapokon látszik, a nagy közös szeánszon csak a zene, az egység és a természet lágy öle van.
Él és virul azonban egy olyan magja is ennek a társadalomnak, akik egész évben fesztiválról fesztiválra járnak, ruha-, étel- vagy italárulással keresik a betevőt, és nem hajlandóak tudomást venni az úgynevezett "civilizált" világról a fesztivál kapuin túl(valahol mindig - az év háromszázhatvanöt napján - találni goafesztivált, ha máshol épp nem, hát Goán biztosan, Indiában, a híres Anjuna Beach nevű óceánparton, ahonnan minden elindult...).
Mostanra Európa is teljesen megfertőződött már, szó szerint egymást érik a soknapos szabadtéri rendezvények, nem is túl nehéz meggyőzni a tömeget, hogy egyikről egyenesen a másikra utazzon. Erre próbáltak hangsúlyt fektetni az idei ozorai fesztivál szervezői is: a szórólapok arra bíztatják a goahippiket, hogy a németországi VooVról a portugáliai Boomra menet ejtsék útba Ozorát, hogy résztvehessenek a majd' egyhetes örömünnepen.
A Sonarplexus Fesztivál szervezői - a Pipodelic Institute, a Buborék Brigád és a Smiling Restless Sheep csapata - nem bízták a sikert csupán a helyszín varázsára, a fellépők listája is igen figyelemreméltó és remélhetőleg sokakat vonz majd.