A Chi-istálló nyugati arca - Ferocious Mullet

Május elején, az A38-on, majd a soproni Hangárban megismerhette a magyar közönség a Chi Recordings külföldi művészeit. Az angol Ferocious Mullet duó (Charlie Norton, Gareth Green) és a norvég Molomekaniske trió (Kikka, Mortis és Toro) egyaránt élő fellépéssel mutatkozott be. Az A38-on elhangzott két szettet rögzítettük. Alább a britekkel készült interjúnk olvasható.

Hogyan ismerkedtetek meg egymással?
Gareth Green: Az egyetemen találkoztunk, ahol dolgoztam. Hamar kiderült, közös az érdeklődési területünk: ütemek és basszus. Nemsokára együtt kezdtünk dolgozni a stúdiónkban, megalakítottuk az Electric Melon nevű trance-formációt, de, amint látod, ezt az idétlen nevet azóta képesek voltunk lecserélni egy még idétlenebbre. Számunkra nagyon fontos, hogy mindig tudjunk nevetni valamin, hogy jó legyen a hangulatunk.

Ennek tudatában roppant kíváncsi vagyok, miként született a Ferocious Mullet név (magyarul kb. "Kegyetlen Hal" - G. P.). Nem is próbálom leplezni, hogy egy közölhető anekdotát várok.
GG: Azzal sajnos nem szolgálhatunk. Általában nem vagyunk jók a névadásban, a számcímeket is ideértve, ezért praktikusan akkor gondolkodunk, amikor nem vagyunk józanok. Egy ilyen ötletelés alkalmával találtuk ki a Ferocious Mulletet.
Charlie Norton: Úgy vesszük észre, az embereknek tetszik, lefordítva viccesnek találják. De, ami a legfontosabb, mindenki emlékszik rá!

Azt elhiszem. A magyar publikum két számotokat ismerheti: a Cellophane Satisfactiont, amely egy koszos breakbeat, valamint a már-már psytrance-be hajló Ruff Machine-t. Ezek a kedvenc stílusaitok?
GG: A psytrance a zenei hátországunk, ezt nem tudjuk letagadni. Bár legtöbbször kénytelenek vagyunk takargatni.

Gareth, Charlie

Miért?
CN: Azért, mert ha Londonban azt mondod, psytrance, lesajnálóan néznek rád. Nem cool a dolog. A fesztiválok szórólapjain az apróbetűs részben találod meg, ha egyáltalán adnak neki teret. Az eredeti kérdésedre visszatérve, sokféle irányzatra nyitottak vagyunk, a következő ep-nken lesz némi funkosabb hangzás is. Hagyományos hangszerek, akusztikus dobok, elektromos gitár. Egy szett elején jól jönnek az ilyen számok, ráhangolják az embereket a bulira, hogy aztán oda lehessen tenni a keményebb zenéket.

Elképzelhető, hogy később akár zenekari felállásban fogtok liveactezni?
CN: Mindenesetre valószínű, hogy közelítünk majd efelé, ütősökkel, gitárossal, vokalistákkal.
GG: Ami egyébként látványosabb is, mint két pulton matató figura, kurjongasson bármilyen lelkesen. De a legfontosabb, hogy nem akarunk semmiféle zenei skatulyába bekerülni. Breakbeatet is úgy kezdtünk írni, hogy igazából nem voltunk tájékozottak a stílusban. Ezért nem is hatottak ránk más producerek.
CN: De mióta a Chinél vagyunk, megismerkedtünk a többi művész munkáival és le vagyunk nyűgözve.

Még mindig ők

És mi a véleményetek a magyar közönségről?
CN: A lehető legjobb. Ez itt sokkal lazább, barátságosabb, nyitottabb szcénának tűnik, mint az otthoni. Londonban, ha egy breakbeat-szett közben felteszel valami technósat, az emberek elszaladnak a tánctérről. A Chinél is a nyitottság fogott meg minket, ami szerintem éveken belül nagyon ismertté teszi majd a kiadót.

Galambos Péter