A fiatalember Washington mellett nőtt fel, és a klasszikus zeneszerzőkhöz hasonlóan az ő zenei talentuma is megmutatkozott már kisgyerekkorában. Chopin és Bach műveit játszotta, példaképe volt Debussy és Sztravinszkij, de aztán megismerkedett az elektronikus zenével.
"Ez az, amit a példaképeim kerestek. Az új technológiákon alapuló zene az, mely ilyen sok hangzásbeli lehetőséget hordoz magában. Miután megismertem olyan művészek munkáit, mint a Cabaret Voltaire vagy a Depeche Mode, egy időre hátat fordítottam a klasszikus zenének." És hátat fordított addigi életvitelének is. Otthagyta a bostoni Berklee College of Musicot, hogy saját elektronikus zenéivel kezdjen házalni Los Angelesben. Sok ajtót becsaptak az orra előtt, de nem tört meg. Visszatért Washingtonba és régi iskolai barátaival elindította a Deep Dish Recordsot. A kiadót ma Yoshitoshi néven ismerik, a két barátot pedig Deep Dish néven jegyzik.
A friss hangzásokra nyitott fülek persze már abban az időben is értékelték BT munkásságát, különösen egy Alexander Coe nevű angol fiatalember, aki meghívta őt egy háromezer fős partyra Brightonban. Itt BT maga is megdöbbent, milyen elementáris hatást produkálnak szerzeményei. "A legfantasztikusabb party volt. Háromezer ember izzadt és sírt egyszerre a zenéimre, mint az Embrace The Future. Megtaláltam a népemet" - emlékszik vissza Brian, vagyis BT. 1996-ban jelent meg első albuma, az Ima. A Divinity vagy a dance világában gyakran feltűnő Tori Amosszal készített Blue Skies örök darabok (utóbbit néha még manapság is hallani). Az album zenéire Sasha készített remixeket, melyek Sasha's Voyage Of Ima alcímmel jöttek ki.