Korai Amiga-500-as vagy 1200-es? Startrekker vagy Screamtracker?
- Egy 1200-es Amigát használok Octameddel. Sohasem használtam más trackerprogramot. Bár tény, hogy nagyon hasonló mindegyik a gépre íródott tracker.
Mit szerettél benne és mire használod manapság?
- Olcsó számítógépes alternatívát jelentett. De a legjobb benne, hogy nem végez sokkal többet, mint amire szükségem van, és emiatt nagyon gyors. Egymegás a memóriája. Csak egy funkciót csinál, de azt villámgyorsan. Amúgy főként élőfellépéseken veszem hasznát, mivel nagyon interaktív és kiválóan alkalmazható a műsor többi eszközével.
Még mindig fülöncsíphetőek a trackeres szerkesztés hatásai a zenéidben. Annak idején kevés mintából és négy sávból gazdálkodhattunk. Okosan kellett mindent összesűríteni. Arról nem is beszélve, hogy a loopokat mennyire jól lehetett szeletelni a trackerekben.
- Igen. A korai trackerek négy sávval indultak, ezt a programozók tizenhatig bővítették. A széttört dobú drumfunk-programozás még mindig jobb az Amigán, mint bármely pc-s programmal. A Cubase-zel vagy Logickal is sokkal nehezebb.
Miért nem a "hibrid" (dj, mc, effektek) felállást választod a nehezebb és több problémával járó élőjáték helyett?
- Több mint hat éve kezdtem el élőzni, minden percét imádom. Egy teljesen élő fellépés sokkal interaktívabb és flexibilisebb, mint egy dj-szett. Egy Paradox live-ról hazaérve remélhetőleg teljesen megváltozik az emberek a véleménye a live-ozásról. Eddig talán a hétezer fős tömeg volt a legnagyobb, ami előtt felléptem. Mégis, a kisebb klubokat jobban szeretem.
Kik a kedvenc dj-id? Manapság van, aki a Paradox-hangzást népszerűsíti?
- Ki pörgeti a zenéim? Fogós kérdés. Őszintén szólva, a d'n'b-n kívül eső emberek jobban értékelnek. De ez nem zavar, mert a dobloop-gyűjtő megszállottak általában értik és megértik, mit és miért csinálok. Igazából főként zenészeket kedvelek, akik lemezlovászkodnak is. 4Hero, Marcus Intallex, Danny Breaks, Hidden Agenda, Matrix, Seba, Calibre, Equinox - mind jó producerek is. Általában nem küldöm el a zenéim a Grooveriderhez hasonló szimbólumoknak, mert valószínűleg nem fogják lejátszani. Az általuk közkedvelt, szintikkel orrvérzésig telepakolt számok helyett én tisztán atmoszférákkal és breakekkel dolgozom.
Mesélj a korai évekről, mikor Rob stúdiójában dolgoztál.
- Remek időszak volt. Ő adta ki az első breakem. Amikor leszerződtem a Moving Shadow-hoz, a kiadó Rob legelső szobájából állt, és az egyik hálószobája volt a stúdió. A drum'n'basst még fel sem találták. Olyan sokan farigcsálták a darabjaikat a hálójában - ott volt Blame, 2 Bad Mice, Kaotic Chemisrty, Foul Play -, hogy csak heti egy nap lehettem a gépek között. Ez így rendben is volt, mivel Trax és én legalább nem voltunk lekötve és elegendő szabadidőnk volt a Shadow-n kívüli felfedező utakra, majd saját kiadóink elindítására. Nagyon jó tanulóidő volt.
2000 tájékán, amikor megjelent a The Musician As Outsider albumod, kicsit csalódtál a d'n'b-ben. Azt is mondtad, soha nem voltál része a d'n'b-nek. Milyen volt az aranykor a jelen tükrében?
- Semmi sem hasonlítható a UK Hardcore aranykorához. A korai korszak tele volt tisztán sample-alapú felvételekkel. Manapság minden az analógszinti-hangzástól csöpög. A basszusoktól kezdve a kemény dallamokig minden. Az aranykor a hangmintákkal dolgozott és a lejátszási sebességük variálása határozta meg a zenéket. Ezeket hurokba rendezték, ami ugyan nyers minőséget eredményezett, de különleges hatást váltott ki. Napjainkban bárki előállíthat ropogós darabokat, csak le kell ülni a számítógép elé. A szoftverekkel és a pluginek megjelenésével az underground-élmény megszűnt létezni.