Mouse on Mars: "Energikus hanggyűjtemény"

Bármily hihetetlen, a jó tíz éves Mouse on Mars már a nyolcadik albumát adta ki az idén. Az experimentális elektronika világszerte legismertebb formációja - Andi Toma és Jan St. Werner - épp a kellős közepén tart a Radical Connectort népszerűsítő turnénak, de Jan szakított időt arra, hogy kérdéseinkre telefonon válaszoljon. Mi pedig mellesleg meghallgattuk a lemezt.

Az "Idiology" elkészülte után olvastam egy interjútokat, amelyben azt mondtátok, általában egyetlen szintetizátorral, meg szoftverekkel és hangmintákkal dolgoztok. Azóta változott valami ezen a téren, vagy a Radical Connector is így készült?
- Nemigen változtattunk. Szinti, többféle program, manipulált hangminták, basszusgitár... Az eszközök nagyjából ugyanazok, a hangzás ennek ellenére sokat módosult.

Milyen irányban?
- Sokkal inkább a koherencián, a kompakt, szilárd struktúrán van a hangsúly. Egy energikus hanggyűjtemény a lemez, amely egyszersmind nagyon tömör szerkezetet alkot. Legalábbis a szándékaink szerint.

Akkor, gondolom, a címe sem véletlenül az, ami.
- Persze, bár szerintem többféle értelmezése is lehetséges. Egyfelől gondolhatunk valamire, ami különálló entitásokat, darabokat szorosan összekapcsol, de értelmezhetjük úgy is, mint egy kaotikus, dinamikus rendszer összetartó erejét. Nem szólva a feszültséget feltételező spirituális megközelítésről. Akárhogy is, az bizonyos, hogy ez a cím sokkal "normálisabb", konvencionálisabb, mint az eddigiek többsége. Nincs benne például szójáték.

Élőben játszó formáció vagytok, de előfordul, hogy dj-zni hívnak valahova. Milyen gyakran vállaltok ilyet?
- Nagyon változó, most éppen nincs rá időnk, hiszen turnézunk. Legutóbb néhány hónapja volt rá példa, New Yorkban.

Szeretitek csinálni amellett, hogy a liveact a fő profilotok?
- Persze, egy-egy jó szett nemcsak a közönség, de a dj számára is remek szórakozás. Lehet játszani a zenékkel, az utalásokkal, a stílusokkal. A mi megközelítésünk egyébként biztosan egészen más, mint a legtöbb lemezlovasé, mert máshonnan érkezünk erre a területre. Érdekes, vad dolgok sülhetnek ki abból, ha lemezjátszó mögé kerülünk.

Amennyire tudom, eddig nem volt rátok jellemző, hogy túl nagy feneket kerítenétek a látványnak a fellépéseiteken, mondván, a zene a lényeg. Továbbra is így álltok a témához?
- Vannak látványelemek, amiket használunk, de túl sok időt valóban nem pazarolunk a kérdésre, a turnék során sem mi foglalkozunk vele. A vizualitás egy szép extra, jó, ha van, de semmi több.

Nemrég felkértétek néhány alkotó barátotokat arra a nevezetes feladatra, hogy "remixeljék" a munkáitokat, de hangok felhasználása nélkül. Ennyire nem vagytok jó véleménnyel a hagyományos remixelésről?
- Hát, én tényleg nem, de az említett projektet egyszerűen azért csináltuk, mert szerettünk volna valami újat: vajon milyen az, ha a zenét úgy fogalmazzák újra, hogy a végeredmény nem zene, hanem valamiféle más művészeti forma? Visszatérve az eredeti kérdésedre, a remixeléssel két gond van. Az egyik, hogy az új mű néha nem is hasonlít az eredetire, így egyszerűen értelmetlen. De még nagyobb baj, hogy a "remixbiznisz" ma már kiszámítható, nem olyan izgalmas, mint régebben. Valamiféle feladat, megbízatás, illetve sztereotípiák létrehozása, mintsem valódi alkotói tevékenység. Úgyhogy én nem vagyok nagy híve; szívesebben megveszek helyette egy másik lemezt.

Híresek vagytok arról, hogy nem lehet semmilyen hagyományos stílusskatulyába belekényszeríteni. Mégis melyek azok az irányzatok, amelyeket szívesen hallgattok?
- Nem nagyon tudnám sorolni őket, mert nem is figyelünk oda arra, hogy ez vagy az az album hová tartozik. Sőt, éppen olyan érdekes hangzásokat keresünk, amelyek többféle stílus jegyeit egyesítik.

Pár éve voltatok Magyarországon, az X-Peripheria Fesztiválon, amely az experimentális elektronikának próbál teret adni. Titeket is leggyakrabban a kísérleti zene úttörőiként azonosítanak. Mit gondolsz, hol lehetnek az elektronikus zene határai?
- Ez azért bonyolult felvetés, mert manapság majdnem az összes zenében használnak elektronikus eszközöket, de például mi sem vagyunk tisztán elektronikus formáció. Ezért az "elektronikus zene" fogalma kicsit furcsa: inkább az attitűd alapján mondható meg, hogy kik tartoznak ide. Meg aztán talán őszintébb, mint az egyéb irányzatok, abban az értelemben, hogy kész megmutatni az eszközöket, amiket használ. Ami a határokat illeti, ez csakis az egyes művészektől függ, senki és semmi mástól.

Galambos Péter