Rony Bass: "Bevállalós voltam"

A Red Bull honi képviselete idén első alkalommal hirdette meg a Masters of Music dj-versenyt, az 1998 óta működő nemzetközi Red Bull Music Academy mintájára, amely a feltörekvő tehetségeknek igyekszik kiugrási lehetőséget biztosítani. A jelek szerint itthon is sokan gondolják magukat úgy feltörekvőnek, mint tehetségnek, mert a versenyre összesen kétszázhatvannégy mix érkezett. Kereskedelmi rádiók, a Freee Magazin és az Underground Records képviselői, valamint ismert hazai dj-k alkották a zsűrit, amely hét pályázót juttatott a döntőbe. A finálét a Dokk Caféban rendezték, némi meglepetésre zárt ajtók mögött, a nyilvánosság kizárásával, így beszámoló gyanánt legyen elég annyi, hogy a 2004-es Masters of Music győztese Rony Bass lett. A többit mondja el ő maga.

Kezdjük a kötelezőkkkel: mióta foglalkozol dj-zéssel? Honnan indultál?
- Nagyjából tíz éve kezdett el érdekelni a dolog, de már előtte is nagyon szerettem a zenét, csak nem voltak megfelelő eszközeim a keveréshez. Kimaradtam a kazettával mixelős korszakból.

Melyik irányzatot kedveled a leginkább? Játszottál közönség előtt a verseny előtt is?
- Hallgatni leginkább lounge, chill, easy listening zenéket szeretek, játszani drum'n'basst, breaket, house-t. De szerintem ez mind buli, társaság és hangulat kérdése, nem stílusé. Több buliban is játszottam már, sőt tavaly a Heineken Thirst versenyen második lettem: talán akkor léptem fel a legnagyobb tömeg előtt.

Szerinted mennyire számít előnynek, ha valaki fiatal és lelkes? Vannak-e olyan dj-k, akik évek óta jelen vannak, és már csak rutinból nyomják le a partykat?
- Szerintem mindenképp előny, csak legyen az embernek határozott elképzelése és ne hagyja abba akkor se, ha sokáig nem jut tovább a hobbiszintnél. Akiket én ismerek ebből a szakmából, azok általában szívvel-lélekkel nyomják, szeretik azt, amit csinálnak, sokuknak ez az életük. De természetesen nem ismerem az egész dj-társadalmat.

Dj Totpeti, az idei Heineken Thirst győztese a Freee Magazin interjújában a vidéki dj-k érvényesülési nehézségeiről beszélt. Budapestiként mit gondolsz erről?
- Sajnos nincs sok vidéki dj-ismerősöm, így nem tudom, nekik milyen lehet. Feltételezem, hogy kevesebb a lehetőségük, már csak azért is, mert a nagy vidéki bulikba is inkább a befutott neveket hívják meg. Gondolom, számukra a fő esélyt az ilyen tehetségkutató versenyek jelentik.

Mennyire van rá sansz, hogy a fiatalabbak átvegyék a stafétabotot? Vajon azok a "régi arcok", akik még mindig nagyon jól nyomják, mennyire tudnak teret engedni a fiataloknak?
Azok a régi arcok, akik még élvezik, amit csinálnak és imádják szórakoztatni a közönséget, biztosan a porondon maradnak, amíg bele nem fáradnak. Addig tudomásul kell venni, hogy a piac telített.

Mesélj egy kicsit a versenyről!
- A saját szereplésem szerintem lehetett volna jobb is, ha megszokott helyen játszottam volna. Heten jutottunk be a döntőbe, én a hatodik voltam a sorban, jól jött, hogy hallhattam öt "kollégát". Érdekes volt tudni, hogy míg mi Dokkban játszottunk, addig mellettünk, az Events Hallban Dave Seaman állt a pultban...

Mit gondolsz, mivel nyerted meg a versenyt?
- Talán azzal, hogy bevállalós voltam. Gondoltam, keverek két stílust, így játszottam egy kis törtet is, amit nagyon szeretek. Úgy veszem észre, ez a hozzállás sajnos még nem olyan elterjedt Magyarországon.

Mi jár a győzelemmel?
- Elsősorban az, hogy a mixcédém megjelenik a Freee mellékleteként. Meg aztán nemrég a budaörsi reptéren Jeff Mills előtt játszhattam warmupot.

Kaptál már konkrét meghívásokat?
- Eddig még nem, bár néhányan érdeklődtek. Remélem, a cédé kapcsán felfigyelnek majd rám.

Szter