Kisebb szervezés és telefonálgatás, és kettőkor, amikor az első kamion kigördül a Bajcsyról, már csuklómon volt a Voltfolió - Volt Fesztivál nevű kamion platóján tartózkodásra jogosító karszalag. A narancssárgába öltöztetett jármű harminc négyzetméterének első felét a súlyos hangtechnika, hátsó felét a súlyos partyarcok - szigorúan narancssárgában - és a fények foglalták el. Középen a dj-pult himbálózott okosan felfüggesztve.
Huszonegyes rajtszámunk még úgy egyórás szabadidőt jelentett, amit érdemes volt kihasználni némi élelem és nagyobb mennyiségű folyadék beszerzésére, felkészülve a hat-hét órás maratoni menetre. Kis idő jutott az előttünk-mögöttünk várakozó kamionok gyors szemléjére is. Mindenképp említést érdemelnek a krétakörös birkák, a Merlin fehérre meszelt táncosai és a rendkívül találó TÁP-színházas Underground-sírhant.
De vissza a mieinkhez, mert Pozsi már a bemelegítő zenékről a keményebb breakekre váltott, és ugyan izmosabb menetszéllel nem kell megküzdenünk, de határozottan haladtunk az Andrássy úton. A legénység zömmel a Volt törzsközönségének 20-25 fős esszenciája, mellesleg ismét szárazan konstatálom, hogy lassan veteránnak számítok.
Pozsi klasszikus partyslágerekkel terelte el figyelmünket a fejünket tűző napról, de bőven akadt fotózni való is körülöttünk. A bámészkodó, csodálkozó, értetlenkedő tekintetek közt fel-felbukkant néhány komolyabb rákészüléssel összerakott fej is, de a legcifrább parádés arcok serege inkább a populárisabb, habot fújó és mindenféle ajándékokat a tömegbe hajigáló járművek körül gyűrűzött. Az Oktogon magasságában már zúzós drum'n'bass zengett a kamionunkról, szervezők jóvoltából hűvös söradagokat szervíroztak nekünk. A bakelitek ettől függetlenül olvadtak, a sminkek folytak.
Miután Kevinnek hatalmas lemeztáskájával sikerült legyűrnie a hétpróbás kordonos biztonságiakat, újabb finomságokra számíthattunk, és a Dózsa György úton, kijelölt helyünkön már szép számban gyülekeztek körénk azok, akik máshol nem találták meg számításukat. Velünk táncolt az ING-székház, a bódé-budik, rajtuk az emberek, mire nyolckor befutott Palotai.
Elfogytak a tartalék narancssárga pólók, így a zenével együtt a kamion arculata is színesedett. Nem lehetett megakadályozni az áradatot, a féktelen heje-hujának az sem vetett gátat, hogy tíz körül kamionunk székhelyét a Népstadion kertjébe helyezte át. Itt röpke egyórás pihenő után, sátorkapu-tágítást és technikai átállást követően, a kamion begördülhetett a Volt-sátorba, és hamarosan Matrix és Optical d'n'b-szakítására tombolhatott mindenki reggelig.
Faludi Eszter
Budapest Parádé, Deák tér - Felvonulási tér, Sziget szervezőiroda, 2004. augusztus 28.