A session véget ért - John Peel, 1939-2004

Tavaly október 25-én, a perui Cuzcóban szívroham végzett a feleségével nyaraló veterán lemezlovassal, John Peellel. Az Egyesült Királyság legendás dj-je a BBC történetének egyik meghatározó figurája volt: főként a Radio One és a Radio4 hullámain ténykedett. Rockkal, poppal kezdte, de később az elektronikus muzsikák felé nyitott, még a Fabricnek is készített egy mixalbumot. A Freee Magazin tisztelgő portréja.

Forrás: [origo]

Talán ezért nyitott állandóan az új, így a nyolcvanas évek második felétől (közelítve az ötvenhez) a mind markánsabban jelentkező elektronikus törekvések felé. Tette mindezt úgy, hogy közben régi "szerelmei" - rock, pop, alternatív/indie, stb. - mellett is végig kitartott. Manapság gyakran emlegetett közhellyel élve: bármit befogadott, amit jónak, előremutatónak tartott. Jó és rossz zenében gondolkodott, azon felül meg teljesen mindegy volt neki, milyen irányzat jegyében követték el az adott opust.

Négy évtized a populáris zenék történetéből - munkásságát talán így is összegezhetnénk. Pedig első látásra kedvenc alkotói ellentéteként hatott: kopasz, szakállas, kedélyes úr, aki sokkal inkább tűnt joviális nagybácsinak, mint rock-, pop-, vagy éppen elektronikarajongónak. "Semmivel sincs több karizma bennem, mint egy taxisofőrben" - mondogatta. A világvárosi nyüzsgéstől távoli Suffolk mellett élt. Kései éveiben néha otthonából ment a műsor.

Show-jába két szekciót is bevezetett: a The Pig's Big 78-at, melyekben Sheila játszott le egy-egy általa kiválasztott ódon, hetvennyolcas fordulatszámú lemezt. A szójátékkal élő The Peelennium volt a másik: az ezredfordulóra váró, azt köszöntő 1999-es műsorokban adásonként négy számban mutatta be a huszadik századi zenéket, korabeli hírekkel, újdonságokkal fűszerezve, s teremtve meg a retrohangulatot. Az egy adás egy év elvnek megfelelően, összesen száz Peelennium hangzott el.

A Radio One mellett a Radio4-en, a BBC World Service-en, továbbá a BFBS-en (British Forces Broadcasting Service), a holland VPRO Radio 3-on és a német Radio Einsen szintén tevékenykedett. Az internet korában pedig a földkerekség szinte minden pontjára, így Magyarországra is eljutottak híres-neves adásai. A Melody Maker tizenegy alkalommal választotta meg az Év Lemezlovasának, a Sonytól szintén kapott díjakat, az NME 1994-ben honorálta, a brit Rádióakadémia Dicsőségcsarnokába is bekerült, a liverpooli John Moores Egyetem két díszdoktori címmel fejezte ki elismerését. Életművét 1998-ban Brit Birodalmi Renddel díjazták. A jövő évi Glastonbury Fesztiválon lesz egy új, róla elnevezett sátor: The John Peel Tent.

Peel négy évtizedes karrierje azonban nemcsak zenetörténelem: munkássága tökéletes betekintést ad az ízlések, szokások, divat és kultúra permanens átalakulásába, fejlődésébe is. Rock and roll Elvis módra, gombafejek, kaliforniai hippivirágok, dekadens hetvenesek, diszkóláz, a punk biztosítótűi, klipek, elektrohullámok, MTV-sokk, manchasteri hangok és klubok, londoni acidhouse és extasymámor, számítógépek, cyberőrületek, ezredfordulós hisztéria, ambient-áramlatok...

Egy-egy Peel Session során a zenekarok sokszor még kiadatlan dalokat is lejátszottak. Idővel a Zenészek Uniója és a BBC megállapodott az egy adott lemezről a rádióban lejátszható opusok számában. Így alakult ki, hogy a Session általában négy számot tartalmazott, gyakran keltve azt az érzetet, hogy demókat, félig kész munkákat fülelünk, valahol a stúdiófelvétel és a live performance közötti térben. Idővel viszont valódi élő előadások hangzottak el. Vagy a Maida Vale-i stúdióban, vagy Peel otthonának (Peel Acres) nappalijából. Több klasszikus "műsort" adtak ki - leggyakrabban a Strange Fruit label gondozásában - lemez formájában.

Még egy happy hardcore-számot is írt róla az azóta ismeretlenségbe vesző CLSM, John Peel is not Enough (John Peel nem elég) címmel. Úgy reagált rá, hogy a dalt többször leadta, majd egy teljes műsort szentelt a kilencvenes évek elején és közepén a brit tinik között rendkívül népszerű stílusnak.