A session véget ért - John Peel, 1939-2004

Tavaly október 25-én, a perui Cuzcóban szívroham végzett a feleségével nyaraló veterán lemezlovassal, John Peellel. Az Egyesült Királyság legendás dj-je a BBC történetének egyik meghatározó figurája volt: főként a Radio One és a Radio4 hullámain ténykedett. Rockkal, poppal kezdte, de később az elektronikus muzsikák felé nyitott, még a Fabricnek is készített egy mixalbumot. A Freee Magazin tisztelgő portréja.

Forrás: [origo]

John Rover Parker Ravenscroft néven, a Liverpoolhoz közeli Heswallban, egy gyapjúüzem-tulajdonos fiaként látta meg a napvilágot. Élete végéig a helyi focicsapatnak, a Liverpoolnak szurkolt - sokak szerint jobban szerette a focistákat, mint a muzsikusokat. Utálta az iskolákat, tanárai szerint hosszú és feszült dolgozatokat írogatott, szüleit alig látta, majd 1957-ben jött a rock and roll-reveláció. Meghallotta Elvis Presley Heartbreak Hoteljét, és minden megváltozott: "ahol korábban semmi se volt, rögtön lett valami".

Aztán 1957 és 59 között katonai szolgálatát töltötte, majd átköltözött az Egyesült Államokba, ahol 1967-ig maradt. 1961-ben a dallasi WRR rádióhoz szegődött, később egy oklahomai rádióban a Kats Karavan című, fekete zenékkel foglalkozó éjszakai műsort bízták rá. Állítólag brit akcentusa miatt, na meg azért, mert sok Európában kiadott, Amerikában hozzáférhetetlen r'n'b-lemezzel bírt.

Nem sokkal később jött a Beatles-mánia: mivel John is liverpooli volt, azt hitték, jól ismeri a kikötőváros egyik jelképévé vált csapatot. Éppen nem így volt, viszont több zenei csatornánál valahogy mégis Beatles-szakértőnek könyvelték el. Valójában semmi köze nem volt hozzájuk, de a liverpooli kapcsolatok abszolút kapóra jöttek... Ekkor egyébként már a San Bernardino-i (Kalifornia) KMEN-nél ténykedett.

Amikor visszatért az Egyesült Királyságba, csatlakozott a kalóz Wonderful Radio Londonhoz. A Perfumed Garden műsort szerkesztette, és ekkoriban vette fel művésznevét. A WRL-t hamarosan illegálisnak nyilvánították, így a rádió megszűnt. John a BBC új popzenei csatornájához, a Radio One-hoz ment. Egyetlenként a kezdőcsapatból, élete végéig (harminchét éven át) ott dolgozott.

Megváltoztatta a szabályokat: a számokat közbeszólás, ráfecsegés nélkül játszotta le - mindazok legnagyobb örömére, akik fel akartak venni egy-egy dalt. Utána vagy előtte rövid, de alapos háttérismeretekről tanúskodó megjegyzéseket fűzött hozzájuk, és ennyi. Homlokegyenest más stílust képviselt, mint a korabeli - és az elektronikus zenét játszó dj-k felbukkanásáig a terepet uraló - fecsegő-szövegelő, hosszabb távon rémunalmas lemezlovasok.

Avantgarde ízlése többször nyílt konfliktust eredményezett a BBC konzervatívabb lemezpörgetőivel, például Tony Blackburnnel és Simon Batesszel. Már a kezdetektől a független muzsikák kérlelhetetlen prókátorának számított. Eleinte olyan zenészekkel foglalkozott, mint Jimi Hendrix, Marc Bolan (T-Rex), David Bowie, vagy a különc Captain Beefheart. És beindította legendás műsorát, az adásonként csak egy előadóra koncentráló Peel Sessionst. Tény, a pop meghatározó és előremutató, új formákat és tartalmakat kereső figuráira fókuszált, de valahol mégiscsak egyfajta (definiálhatatlan) mainstreamen belül maradt.

A hetvenes évek közepén jött az újabb változás: felfedezett egy radikálisan új hangzást, a jellegzetesen londoni punkot. A "programadó" Sex Pistols-album az Anarchia az Egyesült Királyságban címet viselte. Útja a Sex Pistolson és a Clashen keresztül vezetett el a Joy Divisionig (és az utód, elektronikus-előfutár New Orderig), meg az Undertonesig. Szinte mindenki megfordult nála, aki számított, egy-két kivétellel: az Oasist például nem találta elég híresnek, a Doors meg valahogy kimaradt.

A nyolcvanas években főként a The Smiths és a The Fall jelentették az újdonságot számára, ám (még időben, és nem a hullámok után kullogva) felfedezte az elektronikus muzsikákat is. A kilencvenes években az Aphex Twintől Roni Size-on át Luke Vibertig számtalan kiválóság fordult meg nála. Azon kevés rockból indult dj-k egyike, akit a különböző dance-szcénák maradéktalanul elfogadtak.

Az ezredforduló után folytatódott a menet: Ladytron, Jeff Mills, Fluke... Közben (2000-ben) meghívást kapott a talán legnevesebb európai elektronikus zenei fesztiválra, a barcelonai Sonarra is. A jelenlévők nagy megelégedésére a tőle megszokott eklektikus vizeken navigált. Túl a hatvanon.

A Fabric Live széria hetedik opusán és egyben egyetlen (saját) mixalbumán a szokásos eklektikát hozta: van Joy Division és Elementz of Noise, és a tracklistát természetesen kedvence, az Undertones Teenage Kicks-e zárja. Hatvanhárom évesen követte el. A kritikusok igazi különlegességként, hamisítatlan csemegeként, abszolút egyedi albumként méltatták.

Elgondolkodtató, vajon miért nincsenek John Peel-ek mifelénk. Talán Palotai Zsolt... De ahogy Pánczél Gábor mondja: "pont ilyen médiaszemélyiségekre lenne szükség Magyarországon, csakhogy itthon semmi esélyük sem lenne a műsorkészítésre".
R.I.P.

k. f.

A cikk teljes terjedelmében a decemberi Freee Magazinban olvasható.