Pszichedelikus lemezcsokor

Ezúttal a Cosmophiliától psy-progpsy-vonalon kaptunk zenei beöntést, de találtunk a csomagban chill- és electropunk-lemezt is.

Natural Born Chillers - Compilation Aleph Zero Records

Jönnek sorra a tánctérre szánt energikus lemezek, lelkesedünk értük, dicsérjük a hangzást, hogy mennyire új, mennyire durva a ritmus, aztán egy fél év múlva már elő se nagyon vesszük őket. Céltalanul lapozgatva a lemeztáskát átlagosan minden ötödik cédénél megállunk egy pár pillanatra, elgondolkozunk, aztán továbbmegyünk - és egyre ritkábban hallgatjuk a régi lemezeket.

A jó chill-lemez valahogy más. Azzal nagyon sokáig együtt lehet élni - ilyen lesz a Natural Born Chillers is. Az Aleph Zero kiadó egy Bluetech-dupla és egy Shulman-lemez - mintha egy házmester neve lenne, hallom most is a fülemben a kifakadó ismerőst - után egy válogatással jött elő.

A korong létrehozásában jó néhány nagyágyú is részt vett: Ishq, Shulman, Son Kite, Omar Faruk. Stílusra nagyjából a Shulman-Shpongle-vonal, rengeteg hangmintával szerte a világból, Indiától Írországig. Keveredik bele némi dub és vokál is, sőt, a Son Kite-féle On Air egy remixének köszönhetően egy kis hidegebb, skandináv precizitás is.

A masterelést Shulman végezte, a hangzás szép és kellemes, egyszóval ez egy dallamos és megnyugtató lemez, az évente értékelhető mondjuk öt-nyolc chillalbum egy erős példánya, a csak ajánlható fajtából.

psyshop.com

Electropunk - Compilation Hadshot Haheizar

Besiklik a cédélejátszó tálcája - a pulzusunk már percek óta nem a régi. A borítóról szemünkbe mély odvat fúró, majdnem kopasz tizenhét éves csecsemő és a torkaszakadtából üvöltő fémkoponya nyomtatott áramköröket imitáló tetkóival apró zavart kelthet szívünk amúgy szabályos működésében. Yaniv, a Cosmophilia első emberének finom lelkét tükröző ábrák kedves árnyékai a lemezen található produkcióknak.

Széttárt karok, tátva maradt száj, monumentális hangvétel - a Monosurround We-je felcsillantja szemünkben a reményt: jó lesz. Percek múlva már be tudjuk csukni a szánkat, széles mosollyal bólogatunk. Hirtelen butácska szintipop érkezik Black Strobe-tól, de hamar átvészeljük. Spektrum harmadikként már erősen alapoz, egymáshoz simul akusztika és szintetika, később tinicsecsemőnk sem maszatolja el vokáljával e szépséget. Emelkedünk. Freaks minimálkodik, tartjuk az irányt, a mosoly marad - Steve Bug remixel.

Az egyszerűség változatlan, fémessége és lendülete kis amplitúdóval leng, belefér az olaszos Discoteca is. Schachi lehűt minket, utolsó előttiként nyugágyba ültet, és kezünkbe adja a piros gombot: ha gond lenne, nyomjuk meg bátran. A lemezt ugyanis Joujouka zárja az öreg Johnny Rottennel karöltve: anarchia és pumpin'house az Egyesült Királyságtól Japánig.

Pál Attila
Garbo