Pszichedelikus lemezcsokor

Ezúttal a Cosmophiliától psy-progpsy-vonalon kaptunk zenei beöntést, de találtunk a csomagban chill- és electropunk-lemezt is.

Auricular: Time - Plusquam Records

A Shiva Chandrá-s Daniel Vernunft és Thomas Johanshon aka Mapusa Mapusa három év után egy új Auricular-lemezzel rukkolt elő. A német Plusquam kiadónál megjelent Time nyolc teljesen új és eddig kiadatlan darabot tartalmaz, de egy kilencedik, bónusz track is található a lemezen.

Tulajdonképpen hibátlan Auricular-számok ezek, eredeti hangzásvilággal. Mindegyik szám slágergyanús remekmű a progresszívtrance-től a finom house-ig. Külön említést érdemel a lemezborító és a lemez látványa. A számok tartalmukkal összefüggésben egy időszalagra vannak felfűzve. Az ősrobbanástól indulunk, át a tíz a mínusz negyvenharmadik pillanaton, majd jön a jelen (első pillanat) és a jövőbe utazva előrejutunk tizenötmillió évet.

Nem csak látványos grafikai megoldás ez. A számcímek egymástól különböző időkbe vannak beírva és a lemezt hallgatva felfedezhető egy kidolgozott zenei ív, ha nem is olyan széles, mint az az ív, amely az időszalagon került bemutatásra.

psyshop.com

C.O.N.Sequencer: Contact - JumJam Records

És íme már itt is a C.O.N. Sequencer negyedik albuma, immáron stabilan a fúziós zenék koronázatlan kiadójától, a JumJamtől, Contact címmel. Mint megszoktuk: puha, gördülő hangok, funkypsy (bizony), hatalmas zenei és technikai tudás, és annyi stílushatás, hogy felsorolni is nehéz - persze megpróbáljuk.

A C.O.N. Sequencer a S.U.N. Project McCoy-nak egyik projektje, egy Milque nevű dobossal, és a gitáros Arrow-val alkotják a formációt, mely, mint kiderült, fellépéseken legalább annyira élő, mint a nagy testvér (meglehetősen), viszont éppen a nagy testvér állandó turnéi miatt pont az agy, McCoy hiányzik belőle.

Nem hiányzik viszont zsenije a Contactról, melyet így indulásra (Moving Pictures, For You) az Impulses lendületből folytatásának tekinthetünk - jelentős house-os beütések, kis gitárzene, pumpálós négynegyed a táncparkettre sok-sok védjegyszerűen torzított, szexi női hanggal. Aztán jön a Pornstar és a Miles Away, a tempó felkúszik, lehelet megszegik - fullon ez a sűrűjéből. Persze annak is vad, többek között egy szájharmonika is megszólal. A Blues on nem vesz vissza a tempóból, talán csak a gitárok szólnak hosszabban.

A kanyart a hatodik számmal vesszük be - progresszív nóták következnek. A Fashion a jól ismert C.O.N. Sequencer-hangzást filmzeneszerű harsonákkal és a végére egy szaxofonszólóval, a Push It szkreccsel és hiphopra hajazó beugatásokkal üti fel. A Makes Me Wonder igazi boldogságzene, energikus, de elgondolkodtató: leginkább otthoni hallgatásra.

A One World újabb magamutogatós szám, psydub-reagge alapokkal - mire is képes az elektronikus zenész tizedik albuma felé. Kizárólag az eklektika kedvéért, lezárásképpen pedig itt egy misztikus-magányos éjjeli chillszám, kántálással, gyönyörű tablajátékkal és fátyolos női áriával, bizonyos Dorielle. Mesés.

A C.O.N. Sequencer lassan lehagyja a S.U.N. Projectet, már csak azt kéne kitalálni, hogy milyen keretek között is kíván szólni és persze kihez, vagyis milyen vonalon is indulna tovább. Mert kevesen vannak, akik a minőséget önmagában értékelnék, s így a lemez összes számát az azokat megillető szeretettel hallgatnák. Másként fogalmazva: ajánljuk ezt a lemezt 70-től 146 BPM-ig mindenkinek.

Greksa László
Pál Attila