Forradalmi basszusgomolygás

A spugedelikus forradalom: ahol a killerpsy, a forest és a progpsy együtt szállt csatába a hétköznapi, megszokott, unalmas hangzás ellen. Valahogy így lehetne összefoglalni a No Vidra Crew rendezte, faggottos, mandalás Spugedelik Revolution lényegét.

A szokásosnál jobban vártuk a forest finn ősatyjait, illetve a magyar killerpsylive-okat. A nagy várakozást csak tetézte egy, az átlagosnál jóval nagyobb húzakodás a buli előtt, amivel nem szórakoztatnánk most az olvasót, elég az ide, hogy mikor végre megérkeztünk, éppen a Para Halu küldte a Blue Vidra Hole-ban, míg a vörös teremben Mr. Atomic pakolta a lemezeket.

A pécsi psy-konyhából ezúttal a Para Halu és az Uszony közös liveactje főtt Budapestre, melytől a beharangozók szerint valamiféle psy-diszkót (slágerek psy-osítva) várhattunk. Előadásuk úgy tűnt, kevésse hasonlít a legutóbbi hazai live-jaikra, ahol egyszer a túlvezérelt hanggal, máskor saját magukkal kellett küzdeniük, ahelyett, hogy a táncolók agyát mángorolták volna.

Most minden smakkolt, volt megfelelő hang (talán csak a mélyből jött egy kicsit kevés), felajzott liveacterek, amiből csakis jó sülhetett ki. Az előadás kifejezetten az experimentális psytrance irányába húzott, a részeg parasztemberek torzított vinnyogásával, a zümmögéssel, a fülsértő-süketítő burrogással...

Aztán érkeztek a finnek. A Texas Fagott live-okról mindig is úgy hírlett, hogy kevésbé széttördelt, már-már az "x-phery-kísérleti" zene felé mutató előadások, mint kiadott hangzóik. Erre most sem cáfoltak rá. A bugyborékoló, gomolygó basszusokat átszőtték a lézerágyúzások, de mire minden józan eszünk elment volna, egy kis pánsíp, egy kis madárcsicsergés kiemelt mindenkit a süllyedő hajóból, és evezhettünk tovább a 148-ból a 149. bpm-be.

Mivel a Mandalavandalznak és a Texas Faggottnak teljesen ugyanazok a tagjai, nehezen lehetett szétválasztani, mikor is szól a Texas és mikor a Mandala. Az elején ugyanakkor többször düböröghettek a Texas-káosz futamai, már csak azért is, mert a mellettünk stírölt lányka, mikor beszélgetésbe próbáltunk elegyedni vele, azzal indított, hogy túl lassú a zene. Pedig a bpm-ek úgy százharmincöt-száznegyven körül pereghettek ekkor is...

És nekünk egészségünk megőrzése érdekében gyakran látogattunk át a progresszívhelyszínre, ahová kifejezetten üdítő volt átmasírozni egy-egy szívinfarktus után. Mr. Atomic után Tsubi következett. Hozta, amit szokott, fincsi kis lépdelős muzsikák is felcsendültek a vörös hálószerű dekor mögül, ahol a pult helyezkedett el.

Oyle dj-szettjéből nem lett semmi, illetve Kalumettel rögtön egy jó kis b2b-vel kezdtek, ami annyira jó hangulatot teremtett ezen a helyszínen, hogy abba se hagyták. Jó két óra táncoltatás után jött ugyan Kalumet egy kis live-val, később aztán Oyle is dj-zett egy keveset egymaga, de aztán mindig újra ketten lettek a pultban, hol billentyűzve, hol dj-zve. Az egész alatt végig ott lüktetett Era kongázása, amivel csak az volt a baj, hogy ő maga szinte a földön ült a sarokban, aminél jobb pozícióba is kerülhetett volna.

Greksa-Zubor

Spugedelik Revolution, Vörös-Kék Yuk, No Vidra Crew, 2005. február 26.