Abszolút Absolum

A Futurefolk szervezői mostanában igazán innovatívan állnak hozzá a dolgukhoz: decemberben a killerpsy feltörekvő tehetségét, a izraeli Azax Syndrome játszatták a Ligetben (a Psycle-lal közösen), most meg a nagy öreget, a francia Christof aka Absolumot.

A Budapest jelenlegi egyik legjobb fedett partyhelyszínének mondható Olof Palme-ház a nemzeti ünnep előestéjén a szervezők várakozásai ellenére alig több mint félig telt meg. Ezért talán leginkább a két nappal ezelőtti Csepel Művekben zajlott psy-vadulást okolhatják, ahol állítólag meglehetősen elszabadult a pokol, persze csakis jó értelemben.

Ott a fiatal izraeli transzsrác, Fatali volt a húzónév, míg itt az egyik legrégibb, legtekintélyesebb, leginnovatívabb világgoás: Christof, vagy önálló projektjének nevén: Absolum. Christof Drouillet első lemezét a mai viszonyok között mérsékelten, akkoriban viszont úttörően elektronikusnak mondhatóra készítette el - 1988-ban. Majd miután ráérzett a goára, haverjával, Fréderic Holyszewskivel megcsinálta a Deedrah-t, ami az első goakorszaknak, a kilencvenes évek elejének máig meghatározó formációja lett.

Ezután is mindig a legnagyobb nevekkel állt össze, és 2000-ben létrehozza a francia psy vezető kiadóját, a 3D Visiont, mely hamar befogadja például a Nomadot vagy a Talamascát. Egy évvel később hozza ki az első szólóalbumát, majd tavaly a másodikat.

Nos, ezekkel az előzményekkel vártuk a partyt, melynek nagytermében érkezésünkkor éppen Wegha pakolászott renyhén, slágeres darabokkal tüzelve a közönséget a hamarosan érkező, főszervező Dolphin szettjére. Wegha zenéinél talán még kevésbé jött ki a hangrendszer elhibázott beállítása, de az utána érkező Dolphin már nem tudott kellőképpen lesújtani a tánctérre.

A gyors és kemény psy-hoz (hogy ne mondjuk, a killerhez) tökéletes hangzásra van szükség, hiszen ha a temérdek sáv összefolyik a fülünkben, akkor csak egy megfoghatatlan, fejfájós ricsajmasszát kapunk. Most (ezen az amúgy is bajosan hangosítható helyen) korántsem sikerült tökéleteset produkálni. Dolphin szettje ugyan erősnek tűnt, de a hangzás ugyanúgy megölte, mint az utána következő majd' négyórás Absolum-produkciót.

Az utána következő Danger már észlelhette a problémát, mert zenéi tisztábban szólaltak meg. Levezetése így pompásra sikeredett, magunkat kihúzva lépdeltünk a többiek és saját magunk felé.

A másik teremben Kalumet nagyjából hatodik stílusát volt leginkább értelme megfigyelni. Orkmonkként kemény, minimalista killer-fullont hoz, és itt is teljes profizmussal nyúl a hangokhoz. A Palme-házban lüktető, technós, bugyogó, csicsergő, recsegő, de olykor kis (másodperces) nyugalmat is engedő programot adott.

Futurefolk: Absolum, Olof Palme-ház, 2005. március 14.
Wegha, Dolphin, Absolum, Christof, Danger
Quantum State, Orkmonk, Danee, Nuon, Oleg, Rastanita