Marcel, illetve Conrad udvarisan indítja a zenefolyamot: "Welcome to the Casino, Welcome to the Gamblers' Delight", aztán szünet nélkül csapódunk a második, címadó számba, mely finoman, lassan törő, hiphopos alapjával és kissé teátrálisnak és retrósnak ható hegedűszólamával ideális indítás. A következő, "klipesített" felvételre, a Change Colours Again-re Sena énekel (sőt az elkészítésében is részt vett), s ezzel vége a beindulásnak, a hallgató ekkorra hangulatilag mindennel föl van vértezve, ami a hatékony befogadáshoz kell.
A negyedik, alig több mint félperces D'Ya Remember-ben ismét Conrad szól hozzánk és vezeti föl mc Cee-Rockot, aki helyettünk is szövegel a Gambler's Delight képzeletbeli kaszinójában forgolódva - "kulturált hiphop", alig zavaró robotikus és zongorahangokkal. Utóbbiak a következő Solitudo 3-ban is megszólalnak, némi szaxival kiegészülve ágas-bogas-játékossá, a végére pedig egyre kaotikusabbá téve a számot.
Aztán újra Conrad beszél, aki közli, hogy "This Is Your Night", majd következik az Emotio, távolkeleti dallamával és visszhangzó gitárjátékával. A következő Man Meeting Girl-ben megint Sena verbalizál bárba illően füstösen (mc-zve és énekelve), és mintha megelevenedne előttünk a kaszinó úrhölgye, amint a tuti tétet magyarázza...
Majd újra néhány bevezető mondat Conradtól (Relax!), aki mint látható, lényegében a lemez ceremóniamestere. Aztán az album közepét jelző Menthol Lights az elnyúlás-pihenés nyugodt zenéje, általában kellemesen folydogálva, helyenként kísérletezőbben. Utóbbi vonulat erősödik a már szinte absztrakt-hiphopba hajló Jealous-ben, amit csak erősít a latinos gitárpengetés és a Tom Jones-szerű ének.
Quit Now? - kérdezi Conrad aztán, a bratyizó krupié szerepében, majd jön a Cash, a néhol (például üstdobokkal, szélfúvással) fenyegetően filmzenés tizennegyedik szám, melyet Marcel Czerovszky Henriett-tel közös Lovesick No. 1-ja követ: kellemes bárpop, arra a részre, mikor koktélt rendelünk és hölgyekkel ismerkedünk a kaszinó italpultjánál.
Majd ismét Conrad: "Did You See That?" - utána a hiphoposan kurrens stúdióbohóckodás következik. "Én fogom mindig mondani magyarul, te angolul!" - mondja Marcelnek Korom Attila a Voyeur of Life elején. "Ez az élet kukkolója" - halljuk is tőle, de Marcel beröhög az angol változatot kimondva, amiből aztán tekergő hangminták kerekednek a minimalhouse-alapra. A következő, I Like to Tell Ya Thingz-ben Conrad már komolyabban szerepel: szinte végigdumálja, sőt dúdolja a közel öt percet, mialatt sörcsobogás, törtütem és női vokálok visszhangoznak.
Eggyel később, a You're in Deep-ben ugyanő lényegretörően közli velünk a helyzetünket, majd a This Is Deep-ben azt is megtudjuk, hogy nem is olyan vészes ez a mélység, hanem inkább vidám. Az utolsó előtti számban, a Higher (Mi amor)-ban kapunk még egy kis pörgős atmoszféra-drum'n'basst, majd a legvégén Conrad megköszöni a figyelmet és a részvételt a kaszinó kitűnő estjén.
Zubor Tamás