Impact: Nasa - Spontaneous Aerobics
Mindenképpen várjuk meg, míg végez a mosógép a centrifugálással, ha hallgatni kezdjük. Hadd magyarázzon a kedves hangú fiú-lány a jövőből, hadd kezdjen bele a dob egyszerű psytrance-négynegyedébe. Ne ütközzünk meg a Star Warst idéző prittyputty-hangokon, sőt akkor se adjuk fel, amikor kedvenc levelezőprogramunk alapértelmezett "Új levele érkezett!" pimpümjét halljuk! Az izraeli srác hamarosan akkora pappararappát gurít a hangfalak elé, hogy érdemes végigondolni, mi lesz velünk a nyáron! Image in the Mirror, az lesz. A túloldali Nasa viszont lassan lépked, kedvesen úsztat, kíméletesebb velünk, bár néhány potit a maximumig csavar, de csak finoman.
Space Link: Space Link - Hypnotic Dancefloor
Újabb színes korong átlátszó zacsiban. A kis matricán ez áll: Electro Live Instrumental. Tényleg olyan, de mindenképpen az "electro" dominál - élő hangszert a maga eredeti hangján nem is hallani a szanaszét töredezett, mocskos, sötét ütemek közt, melyek mögül messziről kivehetjük egy effektprocesszor-halom alól nyöszörgő, majd sóhajtozó robotlédi énekét. A másik oldal puha dramabájára már leolvad a mikrofonokról a műanyag, bár ezt a számot meg minden egyes hallgatáskor végigporszívózza a felső szomszéd.
Hyper Frequencies: Hypnotic Dancefloor 011 - Hypnotic Dancefloor
A1 lesz a szám címe minden bizonnyal. Masszív, izzadós psytrance-bulik közepén lehet majd hallani ezen alkotást, már ha valaki felveszi a számítógépére és csinál belőle mp3-at - ugye, a mai psytrance bulikon ritkán botlunk Technicsekbe. Pedig ez még piros is, tízcollos is és nylonban érkezik. A tű alatt már nem próbál megviccelni, inkább hét-nyolc percre falhoz állítja azokat, akik megengedik neki: a bátrabbak tovább ropják! Az A2 eldönthetetlen: vagy vicces és mulattató, vagy kőkemény és kibírhatatlan.
Martin H: Bolido - ACDC Records
A Cosmophilia oldalán klasszikus sikertörténetet olvashatunk a már-megint-svéd Martin H-ről. Ezen munkája bizony passzol a sztoriba. Lépkedős tribalhouse a javából, olyan basszusvonalduóval, ami a szám elejétől a végéig folyamatosan tol minket maga előtt, mint metró a levegőt. Ettől felejthetetlen és tökéletes még nem lesz, de közelít ahhoz. A másik oldalon Inkfish remixén élvezkedhetünk, nem véletlenül: okosabb, lazább és játékosabb, mint az eredeti. Jól tesszük, ha mindkét nevet megjegyezzük.
Ticon: Trav - Digital Structures
A Texas Magnusson az elején kedvesen beköszön, majd odalép. Hamar mögé áll egy alapos basszus, ami egyszer lazít egy kisebbet, egy nem túl skandinávosat, inkább ojrósat. Szép, de már hallottunk ilyent és ehhez hasonlót eleget. A végén legalább mosolyogva integet. A Spincycle-t mintha Thomasz Balicki (Atmos) írta és a Son Kite remixelte volna tavaly tavasszal. Éppen csak a logó nem stimmel a lemezen. Igényes darab, persze, hogy az, elvégre északról jön, Malmőből.
Garbo