Mindenki ott volt: Tiëstón a Papp Laciban - nézegess partyfotókat!

Tiësto nyakába vette Közép-Kelet-Európát, s a túra negyedik állomásán, szombaton a Papp László Sportarénában tizenkétezer ember előtt lépett föl. Csípős helyszíni riport és egy rahedli partyfotó.

Napjaink talán legjobban és leginkább megcsinált dj-je, a holland Tiësto ismét Magyarországra látogatott. Ismét, hiszen májusban, a siófoki Palace megnyitóján már zenélt a partyra bejutott szerencséseknek. Az In Search of Sunrise 4 című lemezére épült szettje bizony a jobbak közül való volt.

Ezúttal több ember és az ország legnagyobb fedett arénája várta a "Mestert". Stábunk a helyszínre este tíz körül érkezik. Parkolóhelyet a stadiontól ötpercnyi járásra találunk, de így legalább elvegyülhetünk az attrakcióra érkezett szubkultúrák színes forgatagában. Csöcsök, susogós nacik, kopaszok, eljött tehát mindenki, akinek egy ilyen bulin ott kell lennie.

A tömegben sodródva beszélgetést próbálunk kezdeményezni. Persze nem a kvantummechanikáról vagy a római jogról, arra azonban kíváncsiak lennénk, ki mit vár az estétől. Aztán elbizonytalanodunk. Kísérőink egyike már messziről bűzlik az alkoholtól, egy másikat úgy kell összevakarni a földről, mire valaki elereszt egy "Hallod, gecó?"-t. Így inkább csöndben maradunk, nem keltünk feltűnést.

Átvesszük a karszalagokat. A sorban előttünk álló, szintén vendéglistás figura arról érdeklődik, lehet-e még jegyet venni: "nem, már elfogyott mind", hangzik a válasz. "Az jó, mert nekem még van nyolc darab, most akkor micsináljak velük? Álljak ki ide és ordibáljak, hátha sikerül eladni őket?" - "Aha, ez a legjobb, amit tehetsz" - ér véget a kínos dialógus, majd néhány újabb sanda tekintetű jegyüzér kicselezése után bevesszük magunkat az arénába.

Ott rögtön Tornóczky Anitába botlunk, de ezúttal úgy esik, hogy mi tesszük föl helyette a legendás kérdést: "És ezt így hogy?" Nincs ugyanis ruhatár. Illetve van, csak megtelt, volt hely vagy ötezer kabátnak. "Két dolgot tehettek: a derekatokra kötitek a cuccokat, vagy kiszaladtok a kocsihoz, ha van" - szól a biztonságiak intelme. Köszi.

Lesétálunk a vipszektorba, s minthogy ott sincs a ruháknak hely, a korláthoz kötjük, amit lehet, s így legalább spórolunk kétszer száz forintot. Az arénára rá sem lehet ismerni, az alsó szektorok sorait betologatták a felsők alá, a küzdőtéren a dj-pult mellett és vele szemben három színpad magasodik. Egyik a vendégeké, a többi azoké, akik emeltdíjas, píárvédett vipjegyet vásároltak a minőségibb szórakozás reményében. "Géza, anyádér' vettél vipjegyet" - villan föl az sms-fallá silányított eredményjelzőn.

"Vicc az egész" - méltatlankodik már szóban egy másik vendég, de én is kapok egy kisebb szívrohamot, mikor kifizetem a kétszer három deci narancslénket - a szeparéban. Nyolcat kérek, mosolyog a fiatalember, s egyedül az vigasztal, hogy százasokra és nem ezresekre tart igényt. Akkora a sokk, hogy óvatlanul megkérdjük valakitől, mit szól hozzá, hogy Tiësto három év után ezúttal csak második lett a Dj Mag szavazásán. "Paul van Dyk egy buzi" - hangzik az adekvát válasz, hogy kitől, azt nem tudom, mert amúgy nem ismerünk fel senkit magunk körül.

Néhány levitézlett valóságshow-hős tűnik csak fel (a híres-neves Tommyboy például többször is), sehol egy igazi celebritás. Egyszer csak mintha hozzám simulna Oroszlán Szonja, de mielőtt örülni kezdenék, kiderül, hogy csak szerettem volna.

Közben Szeifert befejezi legújabb lemezének bemutatóját, a terem is szép lassan telik. Egy ideig az egyik fele olyan üres, mintha a leprások tartanák ott évi rendes közgyűlésüket, aztán a tömeg kitölti a rendelkezésére álló teret. Tizenegykor a tökismeretlen Le Blanc lép a színpadra, egy ránézésre öreg, hájas, régi diszkósnak kinéző pacák, akiről aztán kiderül, hogy csak harminchat éves, holland, és hogy csak azért lehet itt, mert 2003 óta a Tiësto-menedzsment megbecsült tagja. Lemezhez nem nyúl, csak cédéhez, azokból jellemzően a rosszabbakat választja, mire éjfélkor a tömeg hangos tiëstózásban tör ki.

Fél egykor a "Mesterünk" egyik ifjú segítőjével előreküldi a csomagokat, de ő is csak a cédéket, nem a bakeliteket. Le Blanc befejezi, a pult mögötti fekete függöny mögé pedig megérkezik Tiësto, majd a lepel elrántását követően három indiánszökdeléssel beleveti magát a munkába. Egészen négyig marad, a szett többé-kevésbé siker, bár igazi tombolás csak a nagy slágerekre van.

Négykor egy csapásra kiürül az aréna, távozóban szembejön egy valahonnan ismerős arc. "Paul van Dyk akkor is egy buzi" - mondja, majd óvatosan eldülöngél egyszerre három irányba.

konczdé