Beforduló felforgató - nyertesek!

Kevés zenész tarthat számot akkora érdeklődésre új lemeze kapcsán, mint Yonderboi, hála az elsőnek, a Shallow And Profoundnak. Da Hungarian Wonderboy, aki még mindig csak huszonnégy éves. Olvasd el a Freee Magazin interjúját, mely az új album megjelenése előtt készült, ismerkedj meg kritikusunk véleményével. Megvannak a nyerteseink!

Hiphop-albumot terveztél, ez több interjúdban elhangzott.
- Az elsőnek is úgy álltam neki, hogy instrumentális hiphop lesz, de gyakran megtörténik velem, hogy valaminek nekiállok, és közben annyi minden rétegződik rá, hogy a végeredmény egészen más lesz. Emellett szeretem is a nem egyértelmű dolgokat.

A Shallow and Profound tudatos múltidézése után merre fordultál?
- Az album készítése közben közel sem volt jelen az a retró iránti lelkesedés, ami az előzőnél. Nem uralkodott rajtam aktuális mánia, igyekeztem összeolvasztani azokat a zenei és egyéb hatásokat, melyek három év alatt értek.

Tehát nem öt-hat éve készül az új lemez?
- Két évig szinte egyáltalán nem volt időm foglalkozni vele. Koncerteztünk Európa-szerte, százötven fellépésen vagyunk túl. Más munkákat is elvállaltam, úgymint színházi- és filmzeneszerzés, ezek mind a lemezkészítéstől vonták el az erőmet. Ma már nem vállalnám el mindet.

Százötven koncert nem kevés. Hogyan emlékszel vissza ezekre, mennyit tanultál a körút alatt?
- Amikor az album készült, egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy színpadra vigyük. Hirtelen jött az igény, emiatt nem tudtuk technikailag megfelelően előkészíteni. Volt egy amatőr bája, de nem voltam elégedett a megszólalásunkkal. Színpadi előadó múltam sem volt, mint a többi zenésztársamnak. Sok energiát, ha úgy tetszik, tanulást követelt az is, hogy egy csoport aktív részese voltam. Össze kellett fognunk, hiszen élő fellépések voltak, különböző zenészek irányított, improvizatív zenei játéka.

Introvertált embernek tűnsz. Élvezted a fellépéseket, főleg ilyen mennyiségben?
- Hogy élveztem, az túlzás. Fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amit nem bánok. Az élő előadás része viszont mindig egy kicsit nyűgös számomra. Az új album turnéját ezért igyekszem jobban az elvárásaimhoz igazítani, és akkor én is sokkal inkább élvezni fogom majd. Nagyon fontosnak tartom, hogy ha valaki egy saját koncerttel utazgat, legyen saját hangtechnikusa, aki ismeri a zenéjét, és nagyjából bárhol képes az eredetihez hasonló megszólalást biztosítani. Mi a színpadon ugyanis távolról sem olyan zenét hallunk, amilyet a közönség. Két külön szakma, ha a zenét tartalma alapján közelíted meg, és folyamatában figyeled, valamint ha mérnöki szemmel, szinte tudományosan nézed.

Az első albumodban is volt valami filmszerű, úgy tudom, ez az érzés maradt az új lemezen is.
- Igen, mondhatjuk, hogy a számok összeszerkesztése egy történetszerű vonalat alkot. Stílusát tekintve nem egyértelmű egység, inkább ív.

Tudatos volt a szerkesztés, vagy csak a végére állt össze a kép?
- Alapvetően megérzéseken alapuló módszerrel dolgozom. Morzsákat szedek össze, és ezek rendezgetése közben a folyamat fokozatosan tudatossá válik. Mintha egy zsákkal a kezemben mászkálnék mindenfelé, és az összes nekem tetsző tárgyat és össze nem illő apróságot beledobálnám. Az egyetlen rendezőelv az, hogy minden egyes részlet tetsszen, aztán addig játszom velük, míg össze nem állnak egésszé. Szeretem távolról megközelíteni, először körüljárni a problémákat. Élvezem, ahogy a kör egyre szűkül, és a végén kikristályosodik a lényeg. Ezáltal magamat, a saját belső rezdüléseimet is figyelem; olyan, mintha közben a saját életemet dolgoznám fel.

Hároméves munka után, feltételezem, a Shallow and Profound aprólékossága jellemzi ezt az anyagot is.
- Mindkettőt olyanfajta időszak előzte meg, amikor gyűjtöttem az információkat, és ezen nem csak hangokat értek. Ez idő alatt a nekem tetsző részeket persze rögzítem és csoportosítom, legyen az filmdialógus vagy egy dal. A teljesség igénye nélkül keresem a kielégítő szellemi táplálékokat, és ezek bennem keltett hatásai áttételesen lecsapódnak a saját munkáimban is.

Posztmodern gesztusok csokraként értelmezhető a múltból való csipegetés módszere, utaláshalmokat hozol vele létre. Van szándékos üzenete annak, hogy mikor mihez nyúlsz?
- Ezek sohasem direkt utalások, pláne nem tudományos alapon nyugvó megfigyelések, adatközlések. Olyan üzenete viszont van, hogy azt gondolom, a művészetben többé-kevésbé minden nagy alapkövet letettek már. Viszont ennek a mérhetetlen adathalmaznak a feldolgozása, megértése még távolról sem teljes.