A Dorkandkozma páros által kitalált, kortárs művészeti ág, a fényfestészet Magyarországon is egyre ismertebb. A tíz éve együttműködő művészek első nagy dobása az underground zenei körökben még ma is etalonnak számító frankhegyi buli volt. De emellett sok budapesti teret is bevetítettek már: kapott a fényorgiából az Erzsébet-híd, a Millenáris Park, vagy legutóbb az új Városháza tér.
Most, mint karácsony táján már kétszer, ismét a Matáv-székház kerül sorra. Módszerük a manuális üvegfestészetre épül, amely sokszor hatásosabb, mint a legmodernebb lézer vagy videotechnikák, mivel tisztább és természetesebb színeket tudnak így a falakra vetíteni.
Installációk mindig az adott helyszín sajátságainak és adottságainak figyelembevételével készülnek. A létrehozandó mű és a kompozíció teljessége érdekében, a tér minden pontját a művészi alkotás felületeként kezelik, akár az építészeti adottságokat, akár a kukákat a téren. A dimenziók átalakulnak, módosulnak; eredeti jellegük furcsa módon válik hangsúlyosabbá, miközben az üvegfestményeknek felületet biztosítanak, azokkal összjátékba lépve hozzák létre a tulajdonképpeni műalkotást.
Míg Berkes Dóra feladata az üvegfestés, addig Kozma Péter helyezi "praktikus városi térbe" ezeket a kompozíciókat, nagyteljesítményű vetítőgépei segítségével. Ez így együtt szép találkozása különféle művészeteknek, arról nem is beszélve, hogy az üvegfestmények a technika segítségével válnak a tér élő részévé.
A műalkotás a filmművészet (projektorok), a szobrászat, a festészet és a performansz (eseményművészet) együttese. Ezek a hatások hozzák össze azt a fényfreskót, amely átértelmezi a teret, álomszerű világgá varázsolva azt.
A műalkotás lényegét akkor érthetjük meg, ha kicsit kizökkenünk a hétköznapokból, belelassulunk a műalkotásba, melynek részei vagyunk. A hétköznapi városi tér ünneplőbe öltözik ilyenkor, és úgy emeli ki a mindennapokból a szemlélőt, hogy az mégis ott marad - és a raypainting képes százezrekhez eljutni.