Peter Kruder és Richard Dorfmeister neve talán senkinek sem hangzik ismeretlenül. A páros Kruder&Dorfmeister néven alkotva a világ egyik legjelentősebb képviselője a triphoptempóra építkező tánczenének. Saját zenék helyett érdekes módon remixeik és dj-szettjeik révén váltak nemzetközi kedvencekké. Produceri ambícióikat külön úton járva elégítették ki, Kruder 1999-ben jelent meg Peace Orchestra néven saját lemezzel, míg Dorfmeister már 1994-ben megalapította a Toscát.
Mondhatnánk, hogy itt kezdődött a Tosca története, de ez nem igaz, sokkal inkább innen folytatódott. A gyökerek ugyanis régebbre nyúlnak vissza, még az iskolás évekre, amikor Dorfmeister közös zenélésbe fogott a zongorista Rupert Huberrel egy Delhi 9 nevű bandában. Mindketten akkor bontogatták szárnyaikat az elektronikus szcénában, megpróbálkoztak egy ilyen alapokon nyugvó projektet életre hívni, és egy török húros hangszer segítségével némi keleti hangzást csempészni a hangzásba.
A történet eddig kísértetiesen hasonlít a szintén bécsi illetőségű Dzihan&Kamien duó sztorijához, hanem a Tosca tagjai az iskolai évek után mentek a maguk dolgára: míg Huber a kísérleti vonalon próbálkozott, Dorfmeister Kruderrel indult neki a nagyvilágnak, idővel saját kiadót (G-Stone) alapítva. Egy évvel később azonban elővette a sufniból a korábbi projektet, a Delhi 9-et, így 1994-ben ismét együtt alkotott Huber és Dorfmeister, immár Tosca néven.
Voltaképpen hobbinak indult, majd szórakozásból összedobtak két bakelitet, amelyeken először a Chocolate Elvis, majd a Fuck Dub jelent meg. Már az első szám nagyot durrant, egy sor válogatásra került fel, és remixek is készültek belőle szép számmal. 1997-ben jött az első album, beállítva a Tosca-hangzást a dubbal nem spóroló easylistening környékére. Legutóbb tavaly májusban dobták ki JAC címen aktuális zenei képzelgéseiket, tartva a már megszokott downtempós sebességet, most pedig ennek a lemeznek a feldolgozásait gyűjtötték csokorba.