Kurtis Blow: "Hiphop-templomokon dolgozom"

A party.[origo].hu dj-je, Oyle készített interjút az első mc-vel, akinek komoly lemezszerződése volt egy nagyobb kiadóval. Ilyenformán ő nyitotta meg az utat kortársai, Grandmaster Flash, a Sugarhill Gang és az underground-hiphop többi képviselője előtt is. Egyik elindítója tehát annak a zenei divathullámnak, melyet méreteiben a diszkólázhoz vagy a múlt század közepi rockandroll-lázhoz hasonlíthatunk. Kurtis Blow - valódi nevén Curtis Walker - lassan ötvenéves lesz, de még mindig híján van a "nagygenerációs" pöffeszkedésnek. És hamarosan pap lesz belőle. Magyarországon az It's Rite sorozat legutóbbi alkalmán lépett föl.

Tizenhárom évvel ezelőtt, 1993-ban jártál legutóbb Magyarországon.
Teltházas koncertet adtatok Budapesten a dj-ddel, Grandmaster Flash-sel. Milyen benyomásokat szereztél Magyarországról, hogy érezted itt magad?
- Elsősorban arra emlékszem, hogy a közönség nagyon hangos volt. Igazán hangos, tele energiával, örömmel. Fantasztikus buli volt, ilyenre nem is számítottunk akkoriban.

Te voltál az első mc, aki 1979-ben leszerződött a nagy Mercury Recordshoz. Én történetesen abban az évben születtem, következésképp kortársaimmal együtt nem sokat tudhatok az akkori viszonyokról. Hogyan lett belőled mc?
- Azért lettem mc, mert eleinte szenvedélyes b-boy, vagyis breaktáncos voltam. Folyton dj Kool Herc partyjaira jártam. Táncoltam a klubokban, például a Smith Twinsszel, meg olyan arcokkal, mint Dancin Dog. Mindez a hetvenes évek hajnalán volt, 1973 táján. A hiphop azért kezdett el kultúrává fejlődni, mert mi afféle lázadók voltunk a diszkókorszak kellős közepén. A gettóban nőttünk fel, de fizettünk, hogy bemehessünk a klubokba, ott pedig a saját dolgainkat nyomtuk. Feltűnőek, szokatlanok voltunk. A táncunkkal, a sapkáinkkal, a tornacipőnkkel. Aztán b-boy-ból Kool Herc hatására dj lettem. Ő tele volt energiával, néha öt mc-t is gyűjtött maga köré. Később belefutottam dj Hollywoodba, aki mc is volt: olyan vokális képességekkel bírt, hogy Arany Hangnak (Golden Voice) neveztük. Megőrült érte a tömeg, az ő hatására lettem mc.

Emellett producer is vagy - erre ki inspirált?
- A zenei inspirációt James Browntól kaptam. Ő a hiphopkultúra keresztapja. Tudom, hogy Afrika Bambaataa is szereti ezt a jelzőt viselni, de James Brown zenei beszéde kiemelkedő volt. Természetesen ott volt még Jimmy Castor és a The Jimmy Castor Bunch, meg az első öt albumom zeneszerzői, JB Moore és Robert Ford.

1986-ban készítettél egy közös számot Bob Dylannel. Melyikőtök ötlete volt?
- Sokkal inkább egy lehetőség volt, mint valakinek az ötlete. A nagy Bob Dylan és én ugyanabban a stúdióban vettünk föl anyagot, és ő épp vészhelyzetben volt. Háttérénekesekre volt szüksége, lehetőleg azonnal. Így hát én "kölcsönadtam" neki az én háttérénekeseimet, de azt mondtam neki: "Tartozol egy szívességgel, Bob Dylan!" Később összefutottunk egy partyn, addigra neki sikeres lett a lemeze, mire azt mondtam neki: "Itt a fizetésnap, eljött az ideje, hogy viszonozd a szívességemet. Azt szeretném, ha rapelnél nekem az albumomon!" Azt felelte, rendben, semmi probléma, nagyon szívesen. Így hát elutaztunk a kaliforniai házába, a stúdiójába, Malibuba. Írtam neki egy rapszöveget, mondtam neki, hogy ezt szeretném, ha elrapelné, erre ő bement a stúdióba, elolvasta, aztán egyetlen felvétellel megcsinálta.