Mi a véleményed a mai, elektronikus tánczenékről, illetve azokról a modern zenékről, amelyek a régiekből táplálkoznak?
- Az efféle zenéket nagyon szeretem, mivel arra az időszakra emlékeztetnek, amikor dj voltam, és én zenéltem az embereknek. Emlékszem, azok a zenék, amiket játszottam, akár évek múltán is megszólaltak a rádióban. Ma is vannak ilyen klasszikusok, ezek nem halnak meg a tánczenében sem. A legjobban a múltidéző modern dolgokat szeretem. Rengeteg remix, remake létezik, és gyakran komoly pénzeket keresnek a maiak az öregek hangmintáival, dallamaival, hangjával. És ilyenkor természetesen csörög a kassza az öregeknél is. Legyünk őszinték, ez jó. Ez a folyamat életben tartja a nagy klasszikusokat, segít az öregfiúknak is. Szóval, én csak emelni tudom a kalapomat például Nas, 2Close és Bow Wow előtt, a remake-jeik miatt.
Mit gondolsz a hiphop jelenéről? Elsősorban a mainstream, trendi vonalra gondolok: 50 Centre, Eminemre és társaikra.
- Én a hiphopot feltétel nélkül támogatom, teljesen mindegy, hogy milyen jellegű. A stílusban generációs különbségek, sőt ellentétek alakultak ki, az idősebbek kicsit féltékenyek, mert nekik sokkal nehezebb volt annak idején. De szerintem hagyni kell a srácokat, hadd csinálják, használják csak ki a lehetőségeiket. Az csak jót tesz a hiphopnak. Mindnyájunknak át kell ugranunk ezt a generációs szakadékot. Egyébként maga a rap is sokkal modernebb már, sokkal gyorsabban, meghökkentőbben, komplikáltabban rapelnek a fiúk, mint annak idején mi. Ez már magasabb szint, jó, hogy ennyit fejlődött, számomra is óriási kihívást jelent.
És hogyan vélekedsz a mainstream hiphop jövőjéről?
- A csillagos ég a határ. Szerintem a legjobbak továbbra is óriási pénzeket fognak keresni, ez egy évi minimum hatmilliárd dolláros iparág. Hatalmas üzlet, ha ügyes meg okos vagy, nagyon sikeres lehetsz anyagilag is. Mindebben szerinten nincsen semmi rossz, ilyen világban élünk. Utazgatok a világban, és azt látom, hogy Németországban már németül rapelnek, Olaszországban olaszul, Spanyolországban spanyolul, sőt Japánban is a saját nyelvükön. Van rengeteg alstílus is, dirtysouth, westcoast-gangstarap, traditional-eastcoast, chicagói, vagy a detroiti Eminemmel és a megboldogult Prooffal, nyugodjék békében! Nagyon tetszik ez az óriási változatosság.
Kurtis Blow Oylénak magyaráz
Ha már itt tartunk, hallottál már magyar hiphopot?
- Magyar hiphop? Az nem valami olyasmi, mint Stefan Raab? Ja, nem, nem... Szerintem minden nemzet számára lehetséges, hogy a saját nyelvén szólaltassa meg a hiphopot, ez a hiphop lényege. Az emberek, a nép nyelve! Évekkel ezelőtt, szeptember tizenegyedike után elmentem Afganisztánba. Lenyomtam húsz show-t a hadseregnek, voltam az összes támaszponton, aztán átmentem Pakisztánba, az Egyesült Államok nagykövetségére. Beszélgettem ott valakivel, aki egy ideig katonaként szolgált a Közel-Keleten. Mesélt egy palesztin rapbandáról, amely Palesztinában rapel a népük életéről, és minden száma első az izraeli listákon. Látod, ez a hiphop ereje! Vagy ott van az a rapper fickó Olaszországban, aki csinált már vagy tíz albumot, félig hiphop-, félig rock'n'roll-zenével. És mindegyik platinalemez lett. Szóval szerintem csak idő kérdése, hogy Magyarországon is elsőszámú popzene legyen a hiphop.
Kurtis Blow Oyléval fényképeszkedik
Csináltál már filmet, videót, rengeteg zenét. Min dolgozol most?
- Hiphop-templomokon dolgozom. Ez nagyon új dolog Amerikában. Van egy hiphop-templomom New Yorkban, egy Los Angelesben, egy Philadelphiában, egy Nashville-ben, egy Louisville-ben és egy Atlantában. Ez is egy módja az Istenről szóló beszédnek, Jézus Krisztus tanai, illetve a Biblia tanításának. A gyerekeknek szól, olyan nyelven, amit megértenek. A Biblia szövege nagyon nehéz, tele van régies, héber, görög, latin eredetű szavakkal. Mi lefordítottuk mindezt arra a nyelvre, amit a mai gyerekek a legkönnyebben megértenek: a hiphopra.
Tehát pap is vagy?
- Még csak tanulom. Phd-zem az egyik legrégebbi amerikai Biblia-iskolában, New York mellett. Félórára van Bronxtól, ahol lakom.