Egy fivér nem fivér - party-Sziget szombaton

A Radiohead némajátéka után nagyon bíztunk a Saafi Brothersben, de a magyar psy-dj-k ezúttal többet mutattak, mint az álláshalmozó zenei polihisztor, Gabriel Le Mar.

A karszalagosok koncentrációjából már az 1-es villamoson kiderül, a meteorológusok ismétlődő fenyegetése kevés embert riasztott el a szombattól. Pedig magunk is megingunk kissé, amikor a Nagyszínpad környéki, merőben új burkolómegoldásnak számító vastag homokrétegre gondolunk, illetve arra, mi lesz, ha nagyobb mennyiségű víz éri.

A HÉV-en fradi-szurkolók egy csoportjába botlunk, épp a Jászapáti elleni diadalt ünneplik, a ferencvárosi folklór íratlan szabályainak megfelelően az újpestiek pocskondiázásával. Szovjet katonai tányérsapkába öltözött német szigetesek figyelik érdeklődve a jelenetet, szerencsére nem kérdeznek semmit.

A tömeg nagyságához képest hamar elkeveredünk a Nagyszínpad közelébe, majd a látvány alapján sikerül azonosítani a Radiohead koncertjét. Egyéb módon nehéz lenne: a hangerő, mondhatni, mulatságos, de amint eszünkbe jut a keddi Prodigy-fellépés, torkunkra fagy a derültség. Bízzunk az utolsó nap engedékenyebb hangulatában.

Rövid, de annál tartalmasabb pálinkaházi kitérő után az Afro-Latin Színpad felé vesszük az irányt, ahol, bármily hihetetlen, nemzettársaink (is) produkálják magukat. A magyar-kolumbiai családi vállalkozásban működő együttest - Leonor Dely - már pénteken is láttuk, csak kissé más felállásban és más néven (Tumbay y Quema). A produkciójuk egy nap alatt még javult is, ezúton is gratulálunk, Istvánnak és famíliájának.

A beharangozott eső kötelességtudóan megérkezik úgy éjfél körül, esetleg hamarabb - a Medúza psy-napja nem az az alkalom, amely gyakori óranézegetésre sarkallja az embert. Különösen akkor nem, ha Görgő jobbnál jobb progzenéket gurít a pultból. Azért rossz élmény is akad: a buzgó fogdmegek annak ellenére lassítják a bejutást, hogy nyilvánvalóan nincs teltház.

Közben megérkezik az aktuális főattrakció, a német Saafi Brothers, illetve csak egyik (de a fontosabb) tagja, Gabriel Le Mar. Társa nem tudott eljönni, így Le Mar mester sihederkorú segédje és táskacipelője helyettesíti a színpadon, neki e beugrás tapasztalatai alapján nagy jövőt jósolunk.

Összességében azonban semmi okunk a hozsannázásra, az élő szett jó kezdés után kissé ellaposodik. Wegha, bárha csupán a saját lemezeit használva, de energikusabb, jobban táncolható zenékkel viszi tovább a Medúza-estet. Egyszer merészkedünk csak át az Arénába, ahol 120 százalékos páratartalom mellett ezrek táncolnak Carl Craigre.

Galambos Péter