Új értelmet nyert az SMS

Amikor az ember fiát a Türingiai-erdő közepére száműzik, és váratlanul nyomasztó nyugtalansággal tölti el a Goethe-féle A vándor éji dala fordításainak tökéletlen volta, tudható, hogy kóros ingerhiányban szenved, és sürgős kikapcsolódásra van szüksége. A helyiek régen felismerték ezt, idén tizedszer rendezték meg a SonneMondSterne fesztivált, amelyet a helyi sajtó - különösebb túlzás nélkül - a techno Mekkájaként aposztrofál. Munkatársaink elzarándokoltak a helyszínre.

Az eszmélés után a másnapi hazaútra való felkészüléssel kapcsolatos teendőket intézzük. Kiderül, hogy a hónapokkal ezelőtt lefoglalt frankfurti járat nem annyira Frankfurtból, mint inkább egy onnan még 100 kilométerre levő kisebb reptérről indul, ami körülbelül ötórásra tolja ki az eredetileg tervezett három és fél órás Saalburg-Frankfurt utat.

A stáb várható másnap reggeli állapotára vonatkozó hatástanulmányok ismeretében úgy határozunk, hogy saját és a vasárnap reggeli forgalomban résztvevők együttes biztonsága érdekében eltekintünk az ominózus Frankfurt-Budapest járat igénybevételétől, és vállalva a többletköltségeket, inkább a közeli Erfurt légikikötőjéből két nap múlva induló géppel térünk haza. A fentiek megnyugtató tudatával készülünk az estére, olyannyira, hogy ezúttal röviddel hajnali egy előtt érkezünk a fesztivál helyszínére.

Kraftwerk

A nagyszínpad előtt óriási tömeg várja a Kraftwerk exkluzívnak beharangozott előadását, és valóban, a fiúk attraktív színpadi látvány kíséretében játsszák el már jól ismert klasszikusaikat. A show vége előtt, a tegnapi tapasztalatokból okulva, ismét felkeressük a Maincircust, ám a dobhártyaszaggató basszus miatt rövidesen átmenekülünk a szomszédos klubsátorba, ahol a Deichkind és a Masters At Work közti szünetet kihasználva regeneráljuk hallószerveinket, majd lazítunk Kenny Dope soulba hajló mixére.

Amikor már kellően ellazultunk, belecsöppenünk a Kraftwerket követő tüzijátékba, majd némi várakozás után elkezdődik Sven Väth lendületes műsora. Pihenésként átnézünk az SMS-Boutique-ba, de a várt Coldcut helyett egy számunkra ismeretlen előadó foglalja el a színpadot.

Sven Väth

Különösebb csalódás nélkül vonulunk vissza, és lüktetünk tovább a Sven atyánkszolgáltatta talpalávalóra. Hevenyészett füldugókat gyártunk, majd bemerészkedünk a küzdőtér közepére. A hangulat fantasztikus, táncpartnereink angyaliak, a csontvezetés révén érzékelt muzsika kellemes szenzációkat kelt.

A hajnal, majd a kora reggel is itt ér. Thomas Anderson fellépése nihilhangulatban talál, ismét a tópartra telepszünk, ahol pár óra pihenést követően, tudván, hogy ennél több már nem jöhet, elégedetten távozunk. Jövőre ugyanitt, sátorral és körültekintőbben választott repjeggyel.

Fodróczi Zoltán, Nagy Rita