Beta: garázsból a house-ba - hallgasd meg exkluzív mixét!

Beta rendre van úgy, hogy négyszer játszik egy héten. Nemrég a Chi-féle Ablak-A-Dubra rezidense lett Nagával, akivel az újonnan nyílt Mono klubban House 2 House estéket tart, tagja a jailhouse-os United Colors of House-nak, benne van a Le Frenetic' estékben, az AB Solute formációban... Pályafutása egy garázsból indult, mely ott van, ahol e sorok szerzője is élt majd húsz évet. Hallgasd meg Beta exkluzív mixét!

Tehát zavart titeket a közönség feltétel nélküli kiszolgálásának igénye?
- Igen, kicsit rossz irányba indult el akkor a zenei fejlődés itthon. Például amikor volt lehetőségem eljutni a keceli klubba, akkor az MCG-n belül a holland típusú vidám house ment nagyon, az országban viszont inkább kicsit angolos, döngölős korszak uralkodott. De nekünk ez nem ment, nem érdekelt minket annyira az egész, hogy megerőszakolva magunkat a közönséget szolgáljuk ki. Azt játszottuk, ami nekünk tetszett.

Így meg tudott maradni a dolog játékossága számotokra.
- Igen, de ez a kettő nem fért meg egymás mellett, hogy egyrészt nem veszed komolyan, nem fekteted bele minden energiádat, csak szórakozás, egy jó buli az egész, és emellett nem is olyat játszol, ami szimpatikus a közönségnek. Ehhez hozzá kell adni, hogy itthon az emberek nem nyitottak az újra, és ez még most is igaz szerintem. Illetve úgy pontos, hogy nyitottak az újra, de szükségük van valami óriási lökésre, hogy el is higgyék azt.

Előtérben a rajongó, háttérben a mester

Visszatérve, akkor a te house-os fertőzöttséged innentől datálható?
- A Stella Garden (most Cha Cha Cha terasz) óta vagyok house-zal fertőzött. Ott találkoztam Martin Stirruppal, aki egy Hollandiában felnőtt nagyon karakteres magyar egyéniség. Neki 1995-ben olyan lemezállománya volt ott a Stellában, hogy ma is irigylésre méltó. Ritkán hallottál Tőle kétszer egy zenét és igazán tudta, mi az a house. Lestük minden szavát. Sajnálom, hogy itthon nem lett elismerve kellően. De például ő hozta el először ide Sven Vath-et is, mint barátját még a Petőfi Csarnokba asszem 1996-ban. Elsősorban tőle szívtam a house zenéket akkor.

De akkoriban téged nem lehetett túl sok helyen látni-hallani...
- Nem, sőt 1996 szilvesztere után újra elmaradoztak a lemezvásárlások, így a bulik is. Elmentem melózni egy teljesen másik irányba, rádiótelefonokkal foglalkoztam. Csúnyán bele is ragadtam vagy hat évig, meg volt egy barátnőm is, nem is ment annyira a zene mindemellett.

Miért pont rádiótelefonok?
- Műszerész vagyok alapvetően, így szerelni mentem oda, de végül is kereskedőt csináltak belőlem, aztán üzletvezetőt, úgyhogy szerelni soha nem szerelhettem őket, ami a legjobban érdekelt. Csináltunk egy saját boltot is. De végül megszabadultam az egésztől, és nagyon örülök neki.

Hogy találtál vissza a zenéhez?
- Nagyjából mindhárman abbahagytuk a zenélést ebben az időszakban, de aztán Marci visszatért, és fejest ugrott a goába. Ez nagyon meglepett, mert ő ugye melodikus house-t játszott még a Stellában. Megcsinálták a Cosmicordot, ment is a szekerük, engem meg valahogy elfogott az irigység, és a hiányérzet is a zene után. Megmozdult bennem valami, hogy nem kéne csak úgy elhanyagolni ezt, ha már ennyi ideig csináltam. Nekem ráadásul már volt egy ilyen élményem a sporttal. Tíz évet versenyszerűen jégkorongoztam a Fradiban, aztán az NSZE-ben is, de abbahagytam. Most nagyon rossz nézni, hogy az akkori csapattársaim a válogatottban kergetik a korongot. Simán ott lehetnék, ha akkor nem hagyom abba. Persze a magyar sport helyzete is segített ebben. Mindegy. Tíz évvel ezelőtt a magyar jégkorongban semmilyen pénz nem volt, most már kezdenek figyelni arra is. De már mindegy. Azért emiatt azt súgta valami, ha van még egy olyan jó dolog az életemben, mint annak idején a sport volt, akkor most a zenélést nem szabad abbahagynom, mert életem végéig bánni fogom. Így elkezdtem újra lemezeket vásárolni.

A hokiválogatott mezében, a House 2 House-logó alatt

Mi volt a következő lépés?
- Megismertem Andrét, és elkezdődött a csütörtöki bonsaios misszió. Andréval ott le is húztunk vagy két és fél szezont. Megcsináltuk vele az AB Solute formációt (André, Beta, Solute), aztán eljutottunk egyszer a Flörtbe, a szezon eleji pangásban. Ekkortájt ütöttek be a németes minimálzenék. Később André elment a producerkedés és zeneírás irányába, viszont nekem azóta is közelebb áll a szívemhez a dj-kedés. A kettő egyáltalán nem keverendő össze. Úgy értem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy aki jó zenéket ír, az jó dj is, és fordítva.