Ablaktörő basszusok: a Gazometer-sztori

Egy bécsi legenda, amely a magyar zeneszerető fiatalok számára is könnyűszerrel elérhető. Hogyan vált márkanévvé Közép-Európa talán legismertebb partysorozata? A Gazometer története, egy magyar dj, Jan Oshee tolmácsolásában.

A Gazometer történetének megismeréséhez először a 80-as évek végéig kell visszalapoznunk, amikor három promóter illegális partykat szervezett Bécs külvárosában és az osztrák határ mentén.

Ezt az időszakot a partykultúra hőskorának tekinthetjük, hiszen ekkor a mai fiatalok számára már csak filmekben felidézhető módszerrel pormótálták a rendezvényeket: kizárólag szórólapon, melyen mindössze egyetlen telefonszámot tüntettek fel. Ezt a számot felhívva egy üzenetrögzítő bemondta a helyszínt és az időpontot.

A zenei felhozatal még igen vegyes volt, a látogatók is sokkal nyitottabban viselkedtek, azonban ahogy a partyk mérete nőtt, úgy vált az elektronikus tánczene egyre meghatározóbbá. 1992-ben a szervezők úgy döntöttek, keresnek egy állandó, hatalmas tömegeket befogadni képes csarnokot - végül a Gasometer négy gyárépülete közül az egyikre esett választásuk.

Az ódon gázgyár befogadta a csapatot, és kis megszakítással azóta is otthont ad a Gazometer elnevezésű sorozatnak, amely jövőre lép 15. életévébe. Az underground jellegű bulik egyre több embert vonzottak a vad hétvégékre, annak ellenére, hogy a technikai megvalósítás még közel sem volt professzionális.

A fénytechnika gyengesége nem lett volna akkora baj, de előfordult, hogy a terem két legtávolabbi pontjába több mint 12 másodperc késéssel jutott el a hang, az ablakok pedig folyamatosan kitörtek a rettentő basszusfutamoktól.

Az eredeti koncepció hosszú évekig működött, de miután a rendszeres látogatók száma elérte a kritikus pontot, a szervezők jobbnak látták hivatalos mederbe terelni a sorozatot, és megalapították az XXX Productions nevű céget. A három X a három szervezőre utalt, akikről nagyon kevesen tudták, kik is valójában, ez az elnevezés pedig még inkább titokzatossá tette őket.

Öt-hat évig tartott az az időszak, amikor zökkenőmentesen zajlottak a rendezvények, 97-98 környékén viszont bezárták a kapukat, hogy teljes felújításnak vessék alá az épületet. Ekkor alakult ki mai formája: koncerttermet építettek bele, mégis odafigyeltek rá, hogy klubként tudjon üzemelni.

A felújítás után

A felújítást megelőző záróbuli a legnagyobb volt a Gazometerek történetében: a nagytermen kívül még három sátrat állítottak fel, összesen mintegy 12 ezer látogató vett részt a gigantikus rendezvényen. (Az átalakítás egyébként mindegyik tornyot érintette - ma is látható, hogy az egyikből bevásárlóközpont, a másikból irodaház lett, alattuk pedig mélygarázsokat alakítottak ki.)

Az újranyitást jogi változások követték, minden felelősség egy ember kezében összpontosult - ez azóta sem változott. Ő vezette be a sorozatot az új évezredbe, és tette a határokon túl is ismertté, amely sokáig talán az egyetlen ilyen osztrák sorozatként működött. Manapság is csak a Biosphere említhető vele egy lapon.