Az erős hazaitól a barbiturátpopig - megvannak a Mokka Lounge 2-nyertesek!

Megérkezett a Mokka Lounge 2, aminek már csak azért is örülhetünk, mert igazán kevés a hazai lounge-válogatáslemez. És mert simán ugorja egy közepes Café del Mar vagy Costes szintjét, és mert a miénk. Mellélőni vele tehát szinte képtelenség, s a világ minden szegletében kapható. Megvannak a cédényertesek.

Mediterrán hangulattal, komolyabb ellenállás nélkül törünk utat a délibábos Keletre, akárcsak Marco, az ifjú velencei kalmár sokszáz évvel ezelőtt. Az orientalpop hazai üdvöskéjének számító, és a Karmatronicnál debütáló Akama erotikus szerzeménye (Oriental Love) minden akadályt elhárít a szarvasgombás vadkacsamell elől.

My Radio Chill Mix címmel a Karmatronic csapata szuszpenzálja a tűnődő tekinteteket, suttogásokkal, kikerülhető dallamfoszlányokkal. A dallal mégis az egyetlen gond a terjedelme: csaknem hét perc kiesés a világszellem látóköréből könnyedén megbosszulhatja magát. Különösen, hogy a barbiturátpop mohos ösvényén tovább szédelgő Akama percekkel (vagy órákkal?) ezelőtti, vérmesebb reményekre jogosító dalában másra tett ígéretet.

Karányi korrekt szépségű lírai szerzeménye is valahol ezen a vonalon mozog, s magyar nyelven valószínűleg beillene egy bejáratott szereplőgárdával abszolút ziccerként elkönyvelt, aktuális témájú magyar sikerfilm betétdalaként. Ez már több, mint erőszakos felhívás a desszert kiválasztására, mondjuk egy máktortával.

Az igazán meglepő azonban a folkos, szúrósabb lecsengetés Pozsi and Basic Elindultam című számára, melyben felismerhető a királyi egyes matyóhímzéses spotszignálja. Igazán remek dal, az efféléből több is elfért volna a lemezen, pár chilles tucatszerzemény helyett.

Az Akama-formáció kap még egy esélyt, csak hogy ne hallgathassunk hamis megérzésekre, és a Mokka Life, hungaro-indus vonósharmóniáival, valóban feledteti az iménti kisiklást. Egy rövid introszerű dallal lopakodik be a hazai underground legfőbb exportcikke, Yonderboi, de már megszokhattuk tőle, hogy mindig egy odaillő hangulatot pecsétel az oda nem illő alkalomra.

Even If You Are Victorious - szavalja, de Gero szomorkás leütései (P.5) az asztalbontást sejtetik. Több szerencsés körülmény összejátszása folytán azonban nem távozunk lehajtott fejjel.

Nemzetközi szintű albumon kizárólag hazai muzsikusok működtek közre, a lemez bármely chill-lounge-gyűjteményben öntudatosan helyet magának présel. S ha megannyi küzdelem után mégis vesztesen kell elhagynunk a csatateret, még mindig ott egy jó, '96-os Chateau Margaux.

lg