Mikor döntötted el, hogy dj leszel, mi volt az első emléked, élményed?
- Nagyon fiatal voltam, úgy tizenkettő körül, és azt sem tudtam mi az a dj-zés, magát a szót sem ismertem - egyszerűen csak szerettem a zenét, szerettem ezt megosztani másokkal, így sokszor áthívtam a barátaimat, lemezeket hallgattunk, én meg figyeltem a reakcióikat, hogy ugyanúgy reagálnak-e a zenékre, olyan hatással van-e rájuk is, mint rám. A szimpla otthoni sztereórendszert használtuk, mégis ez volt az első lépés ahhoz, hogy dj legyek.
Egy kis ugrás az időben: hogyan ismerted meg Paul Oakenfoldot?
- Igen, ez már valóban sokkal később volt. Argentínában játszottam, 1998-ban, és én voltam a warmup-dj Paul előtt. Paul már ott volt, végighallgatta a szettet, nagyon tetszett neki, így felkért, hogy játsszak vele a világkörüli turnéján.
Már rengeteg remixet, mixalbumot és saját számot készítettél - mi a következő lépés? Számíthatunk egy szerzői albumra?
- Igen, mindenképpen - csak az a probléma, hogy a stúdiózás nagyon sok időt vesz igénybe, én pedig állandóan úton vagyok, így eddig ez nem valósulhatott meg. Hamarosan megszületik azonban első gyermekem, így majd jobban megosztom az időmet, nem fogok annyit turnézni, és remélhetőleg a stúdiózásra is több időm lesz.
Mit gondolsz, mi lesz a következő felkapott stílus? Az elektro már betört a klubokba az utóbbi években, de mi várható idén?
- Hogy őszinte legyek, nem igazán szabad foglalkozni azzal, hogy éppen mi a trendi. Már elég régóta vagyok a szakmában ahhoz, hogy lássam, ami egyszer bejön, az le is fut, így inkább azokat a zenéket kell megtalálni stílustól függetlenül, amiket valóban szeretsz, nem pedig azokat, amik éppen menők. Nem érdemes a divatot követni, hiszen az electro két éve trendi volt, aztán a minimál lett trendi, aztán az electro már nem, de jövőre már ez sem lesz az...
Hernan Cattaneo a Haciendában júniusban
Kik voltak azok a producerek az elmúlt években, akiket igazán szerettél, és kiket tartasz igazi, feltörekvő tehetségnek?
- Nagyon sok van, rengeteg olyan is, akik mindig is jelen voltak, például Satoshi Tomiie, Quivver, Nick Muir a Bedrocktól - őket mindig is szerettem, de lehetetlen lenne egy listát összeállítani. Mostanában pedig egyre több izraeli tehetség tűnik föl, Guy Gerber például már egy ismert név, de ott van Guy J és Shlomi Aber is nagyon jó. Aztán Argentínában ott van Martin Garcia, akivel évekig dolgoztam együtt, és most már ő is Európában játszik, illetve Liviót említeném még, Bukarestből.