Az első lemez Pippi munkája, aki már régóta az egyik legnevesebb és nemzetközileg is elismert olasz dj, már 1984-ben az ibizai Pachában játszott, és azóta is rendszeres vendége a sziget klubjainak. A nem túl fantáziadús címet szerencsére a zenei anyaggal sikerült kompenzálni, a mix ugyanis igazán egyedire és valóban értékesre sikerült, nyoma sincs meglovagolt trendeknek, mesterkélt hatásfokozásoknak, Pippi a house zene azon oldalát mutatja meg nekünk, melyre talán az időtlen jelző illik a legjobban.
A kezdőszám egy olyan amerikai vocalhouse, ami akár 10-15 évvel ezelőtt is készülhetett volna, annyira oldschool - aztán persze visszatérünk a jelenbe, a lemez közepe már inkább a mai klubok hangzását hozza, de a bevezetőben is említett időtlen hangzás később is előkerül, például Joyce Sims 1987-es Come Into My Life-jának feldolgozásánál, mely zseniálisan sikerült és tökéletesen illik a lemez hangulatához.
Érdemes még külön kiemelni a tizenegyes Kiko Navarro-tracket, melyben annyira erős a spanyol népzenei hatás, hogy szinte már nem is férne fel egy hasonló elektronikus mixre, ugyanakkor az alap igazi deep house, az összhatás leírhatatlan, igazi gyöngyszem!
A második cd-re a svájci születésű Jamie Lewis - aki mellesleg tavaly breakthrough díjat nyert az Ibiza DJ Awardson - egy jóval könnyebben emészthető, ugyanakkor kissé egysíkú mixet állított össze. Sajnos az anyag gyengén indul: az első három számot pattogós funkyhouse-ként lehet jellemezni, mely klubokban biztosan működik, de zeneileg nem túl nagy élmény.
Jamie Lewis Miamiban
Szerencsére ez az érzés hamar elmúlik a negyedik tracknél, az I'm Feeling U annak ellenére jó, hogy Ce Ce Peniston énekli. Tény, hogy nem egy elektro- vagy minimálrajongónak való darab, és nem is fogjuk emlegetni pár év múlva, mégis jó. A következő két szám is tovább viszi ezt a hangulatot, a Fish Go Deep slágerét már elég sok változatban hallhattuk, de nekem mindig az volt az érzésem, hogy valami hiányzik belőle - a lemezen hallható mix egy újabb érdekes próbálkozás... pozitív értelemben.
A lemez közepén menetrendszerűen megérkezik Jamie Lewis aktuális nyári slágere: a Unity jeles képviselője a hazánkban mostanában divatossá vált soulful house irányzatnak, a második mix magasan legjobb trackje azonban nem ez, hanem a Dennis Ferrer és Mia Tuttavilla együttműködésével készült Touched The Sky, mely végre elszakad a lemezre inkább jellemző könnyű (sokszor már túl könnyű...) hangzástól és picit a mélyebb, vaskosabb ütemeket helyezi előtérbe.
Összességében a Jamie Lewis mix azoknak ajánlható, akik szeretik a nyári szórakozóhelyek könnyű hangzását és a soulful / vocalhouse stílust, Pippi korongja pedig igazi utazás, mindenkinek hallania kell, aki fogékony az értékes zenékre!